Mottó (idézet barátom leveléből): "Most meg azt kérdezzük magunktól: miért van az, hogy
- a gyerekeknek nincs lelkiismeretük,
- miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,
- és miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár osztálytársaikat, vagy önmagukat?
Valószínű, ha hosszan és elég keményen elgondolkodunk ezeken, lehet, hogy végül is rájönnénk. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy AZT ARATJUK, AMIT ELVETÜNK".
Kedves Barátom!
Így van ez - bizony. Egyre több emberből hiányzik a lelkiismeret. Nem tudja sajnos számtalan társuk megkülönböztetni a jó dolgokat a rosszaktól. Ezért is válhat esetenként némely vita parttalanná.
Amikor a szemenszedett hazugságok már nagyobb súllyal szerepelnek egy-egy felvetésben, mint az alapigazságok, olyankor léket kap a morál. Így aztán nem is csoda, ha egyre mélyebbre süllyedünk a kifulladásig tartó, elkeseredett vitákban, meddő csatározásokban.
No, persze az emberiséget mindig is megkísértette a viszály, a háború, a csalás, a csúsztatás, a cselszövés, a trükkös kampány, a pillanatnyi előnyszerzés és a ravasz kapzsiság szelleme. Nem mindegy azonban, hogy e rút szellemek által hurcolt romboló, káros (kóros) tulajdonságokat milyen mértékben engedjük magunkba szivárogni.
Bíznunk kell abban, hogy mindannyiunk környezetében előbb-utóbb helyükre billennek a valós értékek, az igazság mellett a bizalom stabil tőkesúllyá válik, és irányt vesztett, szédelgő hajónk belátható időn belül egyensúlyra lel.
Addig azonban még szükségünk van némi munícióra, fel kell hordanunk a régi magvakat a hajóderékból! Figyelemmel válogassunk ezekből a porlepte pakkokból, hiszen - hiába is tagadnánk - tárolt készletünk jó része is az ártó intrikát, a talpnyaló szervilizmust és a beteges gonoszságot elfedő, nyájas eufemizmussal van génkezelve.
Karácsony felé közeledve reményt, nyugalmat, békességet és egészséges harmóniát kívánok neked:
László
1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét az interneten tokio170 nicknéven. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Hozzászólások
Köszönöm a kedves kommenteket!
Áldott ünnepeket kedves barátaim!
Áldott ünnepeket, olyan igazit! szeretettel
Kedves László!
mondhatnám: "Na ja"- ezzel igazat adhatnék neked. legalábbis részben.
én bízom a gyerekekben, magunkban: felnőttekben, öregekbe - bocs, csak én vagyok öreg - már kevésbé... mert sok mindent tehettünk volna.
leginkább azokba a kicsikbe, köztük fogyatékos gyerekekbe bízom, akik otthonokba nevelkednek, és sok szeretetet kapnak, önzetlenül, olyan alulfizetett pedagógusoktól, akiket most állásvesztés fenyeget. nekik, a kicsiknek kell megmutatniuk. a gyerekeket meg az utca? ha hívő lennék, mondanám, azért sújtotta valaki őket szenvedéssel, csak mondanám: "azér' van ez, mert nagyon szereti őket". de én inkább abba bízom, ha ezek a gyerekek felnőnek, emlékeznek majd arra, hogy bántak velük, akik szerették őket, és arra is, miként bánt el velük annak idején az "adminisztráció". és vigyáznak majd arra, hogy ez többé senkivel se forduljon elő.
bocs, ha kicsit zavarodottan adtam elő.
time
Kívánom, legyen igazad, kedves Lászó.
Bensőséges ádventi napokat kívánok!
Lassan már a szimpla kijelentés is hazugságot hordoz, még akkor is ha tulajdonképpen semi tétje az egésznek. Fura egy világot élünk, csak azt nem értem, ha ilyen sokan vagyunk akik szeretünk szeretni, miért nem változik semmi??? Illetve csak romlik a helyzet, de én sem adom fel kedves László!
Áldott ünnepei készülődést kívánok én is.