Puszták, terek,
szabad valóság tükreit tartom eléd,
s a tükröződés szélein is magadat éled.
Ősapáink hittel teli tudása ránk köszön,
múlt s régmúlt tüzei, kasként élednek,
éltető tüzek ragyogó fényei között.
Szikrák találkozása az égi fények,
valós hiteit gyűrők szavára.
A népes nemzetek fiai,
osztatlan létezésben a természet barátai,
anyjuk s gyermekük, növény s állat,
s a mindenség kitárt ablakain,
a fény beömlik, ajtón és szíven.
Gyermeki figyelem övezi a létet,
nyitott szív, kifolyó érzések hullámai,
betöltenek távolságokat,
serdülő, épülő világok, felnőtté válnak.
Földből épített házak zsindelyei,
embert szolgálnak,
révült tűz körüli táncok,
segítő lények sokaságát örömünnepre hívják,
a hullámzó emberiség, együtt mozog.
Zümmögő hangon dicséri a napot,
szétfolyó tudata, betölt alkonyokat.
A lét gyökere oly erős,
a szélben csavarodó szálfák, ritmusra hajladoznak,
ágaik reccsenéstelen hangjai mesélnek.
Az Ősök, benne éltek, benne égtek az életben,
a míves kiragadott egészt,
ők a mindent élték.
Hozzászólások