Ősz előtt

[André Ilona-Ibolya]

Sötét hajamban fehér szálak.
Megfakult színe már a nyárnak;
lassan anyámhoz békülök.

Harsogó hangú apám csendje
visszhangzik bennem éjjelente,
amíg álomba révülök.

Elmentek rég. Döbbenten állok.
Gúzsba kötnek ezüst pókhálók.
Őszi szél jár az utakon.

Hull a levél, ahogy ők hulltak...
Nem leltem balzsamát a múltnak,
így hát a jövőt kutatom:

langymeleg ősz jön, bő szürettel,
vagy hideg, esős, nehéz ködökkel?
Jó lenne tudni?! Nem tudom…

Csak azt tudom: egy fehér télen
aláringok majd négy kötélen,
és hó fedi el a lábnyomom.

[André Ilona-Ibolya]

kissp, örömmel látlak itt is, és köszönöm szavaidat.
Ölellek, csutka

[André Ilona-Ibolya]

Laci, en is emlekszem, szoval eppen azert kezdtem ezzel a verssel.
Es hogy halalon tul mi var rank? Szerintem nem ez a legfontosabb kerdes, mert erre ugysincs valaszunk.
Barmi lehet. A fontosabb az, hogy addig hogyan elunk. Es a legokosabb, ha felelem nelkul probaljuk latni azt, ami termeszetes, ami elkerulhetetlen, ami meg eddig minden elovel megtortent. Megha nem is merjuk neven nevezni.
Koszonom, hogy olvastal.
Koszonom, hogy veletek lehetek.

[André Ilona-Ibolya]

Gabriella, koszonom szepen.
Es ugye jol gondolom, nem keverednek ossze bennem a nevek, emlekek:
mert anno xxxx-ben , a *** oldalra erkezven ez volt egyik kedvenc versem.
Csak hat akkor meg szolni sem mertem...
"a csavaros fűz levelére
szikrákat fröcsköl a nap,
a magasban alig mozdul a felhő,
lent enyhe szellő ringatja az ágakat,"

[Czinege László]

Emlékszem erre a versedre Ilona...
Nagyszerűnek találtam akkoriban is, most pedig újra meghökkentet ez az őszi gondolatsorod. Az elmúlás olyan egyszerű, csak az ember az, aki előre sajnálja magát, pedig valamelyik sci-fi gyanús tudományos fejtegetésben olvastam: "Nos, hát lassan oda lyukadunk ki, hogy van "túloldal", azaz antianyagvilág, és ha megváltozik valami ideát, akkor ott is nyomban reakció történik. Ergo: ha meghal valaki, akkor ott újraéled? Ne feledjük odaát az idő a miénkkel ellentétes irányban halad." Ez persze nem nagy vigasz annak, akinek nélkülöznie kell szeretteit hátralévő idejében. Az igazi megoldás egy nagy szerver lenne, amiről írtam a "Lélekletöltés" c. novellámban.
Jól szól ez a háromsoros, aab-ccb ddc-eec... rímképlet. Grrr... az utolsó vsz. hatása alá kerített nagyon.
Változatlanul tetszik a versed . Gratula! Kapsz tőlem egy ilyet:

 

[Poroszlay Gabriella]

Emlékszem erre, már olvastam, és akkor is tetszett nagyon. Szépen végigvitt hasonlat-gondolatsor. Olyan csendes-szelíd-békés- megnyugvós és megnyugtató is. Így kell ezt!
Élni és írni...gratula!