együtt
érkezett velem a fénybe
kis szürke megfoghatatlan
hozzám ragadt és közelsége
hozzám ragadt és közelsége
mégis leírhatatlan
élveztem kócos gyermekként
huncut ficánkolását
csodálom még ma is
mohó kalimpálását
és mindig rá akartam lépni
de tovább futott
olykor hátulról kísért
minden mozdulatot
ha falhoz dőltem rám tapadt
ne sértse vállamat a fal
ha elestem alám suhant
ne vágjon arcomba a gally
belőlem nőtt a földre
egyek vagyunk
nélkülem nincs
s ha nincs én sem vagyok
nézem az ég komor tavát
s várom a fény kis csónakját...
legyenek szép vidám napok
ne higgyem azt, hogy elhagyott...
élveztem kócos gyermekként
huncut ficánkolását
csodálom még ma is
mohó kalimpálását
és mindig rá akartam lépni
de tovább futott
olykor hátulról kísért
minden mozdulatot
ha falhoz dőltem rám tapadt
ne sértse vállamat a fal
ha elestem alám suhant
ne vágjon arcomba a gally
belőlem nőtt a földre
egyek vagyunk
nélkülem nincs
s ha nincs én sem vagyok
nézem az ég komor tavát
s várom a fény kis csónakját...
legyenek szép vidám napok
ne higgyem azt, hogy elhagyott...
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Csodás vers! Fény és árnyék elszakíthatatlan elemi összetartozása. Újra és újra végigolvasva egyre nagyobb rendet és nyugalmat hagyott maga után - bennem. Köszönöm és gratulálok! Magával ragadott. Szeretettel: dk
Drága Szaffym... Milyen szép ívű gondolatsor! Együtt jönni..., és veszni el majd, ha itt az idő... Árnyékod, jóban, rosszban társul szegődött kísérőd tanúja volt életed minden pillanatának. Többet tud Rólad, mint mint bárki. Látott sírni, és látott örülni. Ha Te megnőttél, követett, Ő is hatalmas lett! Amikor összerogytál a teher alatt, lerogyott Ő is. Kísér..., és beszáll majd Veled a csónakba, amikor szólít a Révész. Gyönyörű ez a vers! ... De hiszen minden versed az. :) Gratulálok, és ölellek szeretettel, Lótusz.
Kedves László, meglepett a besorolás, de he jól belegondolok igaz. De bevallom, öt perc szülötte a vers. Sok mindenre képes az ember, de a napot nem tudja bekapcsolni, mint egy kazánt. Köszönöm szépen: szaffy
Köszönöm drága Erika, igen. Ezek a borongós napok már nem tettek jót nekem:)
Szeretettel ölellek: szaffy
Kiforgatott okosság: aki árnyat vet, az kísértetet arat. :)
Kimondottan expresszionista-fatalista vers. Úgy várod a fényt, mintha saját akaratoddal nem tudnád előidézni. A szabad akarat márpedig logikai képesség, ami a bujkáló árnyak első számú ellensége. :)
Kiválóan együtt van egyébiránt ez a vers.
Gratula + ötös pacsi!
Aki nem ismeri az árnyékot, nem értékeli a fényt. Örültem ennek a versednek.
Ölelek, Erika