Széll Örs

[Csengődi Péter (csega)]

Ismeretlen névtábla jelzi
  a kettes metró bejáratát.
Hiába a nyugat az új irány
  - a fő széljárással szemben -,
  ez a tér nekem Moszkva marad.
Felszállok a szerelvényre,
  sehol egy mosoly vagy könny,
  merev, szürke arcok inganak
  a kocsi monoton ritmusára.
Megszokásból bámulok ki az ablakon,
  két megálló között
  véletlenül eltelt egy év.
Unottan himbálódzom a fogantyún,
  mint egy füstölni való darab sonka,
  pácolódom a többiek
  sós izzadságának szagában.
Örs vezér tere, végállomás,
  az emberek türelmetlenül szállnak le,
  mintha lekéshetnék a megérkezést.
Egy fenn felejtett, idős nénike
  szundít az utolsó ülésen,
  tesz még egy kört a megálló körül.

[Sági Erzsébet]

Jóóóóó! De jó ez a morfondírozó pár sor, kedves Péter!

Mini történelemóra, helyzetjelentés a máról... Sivárság, és reménytelenség, tétova sehová sem haladás..., és nem csupán az ott felejtett néni esetében...

Szeretettel gratulálok, nagyon megfogott a versed, köszönöm az élményt!

[Czinege László]

Ha a címet rejtvénynek adod fel, akkor rendesen néztem volna ki a fejemből.  Persze így is furdalt már a kíváncsiság. Most értem ide... megérte ilyen késői órán is (01:11).
Gratula + egy ötös!