szalmaláng

[Zsefy Zsanett]

bokorban búvó bájos gyermekálmokutcára kandikáló kíváncsisága felnőttkor áhítottde ha kitárulellobban a kócos kis varázsa lépcsőfokok csókos villanásamegbotlottunkfolt mégse maradtjátszi könnyen ettük a világotnem tőle híztunkmindig általamajd a fészkelődő indulatba fordultgyanakvások feslett illúziókmind bánattornyot emeltek a házras nem imáinktól zengett benne szóa tudást kényeztettükameddig tudtukkét kezünkkel húztuk-vontuk őtmégsem marad nyom az utókorracsak szalmaszál volt a fogyó múlt időszikra ropja táncát szalmabálánmár égbe csapnak fájó lángjainem kellett hozzá csak egyárva kis száls vele hamvadtak mindaz álmaim

[Zsefy Zsanett]

Hanyag vagyok..? Figyelmetlen...? Lehet...bár inkább a korábbi nehézségeimre foghatom, hogy nem reagáltam..

kezdetben nehezen kezeltem a lap szerkesztő programjait..

Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred írásaimat, kedves Tokio.

Örömömre szolgált, hogy pozitív véleményt kaptam..azóta egy pályázaton egy másik versemmel együtt a díjazottak közé került.

[Czinege László]

Pozitív érzésvilágú, alapjában humorosnak induló, aztán lassan mégis "sírásközelire" forduló nosztalgikus visszaemlékezés.
Igen, így van ez, ilyen vékony - szalmaszálszerű - mezsgye húzódik a gyermekkori álmok és a felnőtt valóság határán. Tényleg elég egy gondatlan szikra, s együtt égnek el mind egy pillanat alatt.
Jó ritmusú, egyedi hangulatú vers.
Gratula + nagy pacsi!