ALKOTÓ

Tavaszváró


 

 

Dagad a rügy, bontani készül szirmait,

Virágzásra vár már a cseresznye,

A telet átaludta, éledő vágyait

Szabadon adni hajtja ösztöne.

Ágyát megvetve integet a vén fagy,

Nem adja magát oda oly könnyen,

A kései hóban csillogó nyomot hagy,

Amint talpam alatt fájón reccsen.

Virágából a mogyoró csurrant mézet,

Ázik-fázik ágán egy pacsirta,

Dalolva köszöntötte a kéklő eget,

Közben a cinke nyitni- kékét fújta.

A nap egyre fentebb kúszik, kapaszkodik,

Sárgára festi a tavaszi eget,

Udvaromban szomorúfűz barkázik,

Életre kelti a kopár teret.

Arcomhoz emelem lágyan, hadd szeressen,

Magamba szívom a friss permetet…

Hagyom, akár álmaimat, hogy elfedjen…

S ez meghozza újra kedvemet.

 

2011.03.05.

10843583455?profile=original

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • MODERÁTOR
    Bizony-bizony, egész más a hangulat, ha javul az idő.  Az ilyen kitartó tél után a legkisebb változás is öröm a kertben.
    Gratulálok a megnyugtató, reményt élesztő versedhez.
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum