Teresa Byronnak, a sehol szélén

[csontos márta]

Menekülő utánzat vagyok,

önnön ismeretem kiszínezett

sorfalára rajzol az emlék.

 

Játszani hívnak az árnyak.

Magamból kitermelt démonok

húzzák meg felettem a ravaszt.

 

Itt vagyok a sehol szélén.

 

Egy szó a kövek között,

egy hang az éjszakába ázva.

Embriót nemz a vak képzelet,

felgyorsultak bennem a körök.

 

Csak a mélység ürüléke

ömlik. Kipányváz a csend.

Melletted figyelem magam,

s tudom, letehetem a fegyvert.

 

Békém lélegzik melleden.

Megismerem magam benned,

s a megszerzett magány jogán

veled harcolok magam ellen.

 

Engedlek győzni, hogy

ne légy kiszolgáltatott.

 

 

 

[Péter Erika]

Szép és okos vers, kedves Márti.

[csontos márta]

Olyan szépeket tudsz mondani, hogy attól már sírva kell fakadni. Tudod, az ember minden alakban magát próbálja megszólaltatni, de ha te is ott érzed magad, akkor tényleg rokon lelkek vagyunk.

szeretettel ölel Márta

[csontos márta]

Igen, Teresa-ról van szó, ez vers múzsákról szóló könyvemben szerepel.

[Czinege László]

Teresa Byron... hmmm-hmmm.  Teresa Guiccioli netalántán - George Byron utolsó szerelme?

[csontos márta]

Szia,

légy szíves kijavítani önnön-re, előre is köszönöm Márta

[Czinege László]

Az ennen  nem tudom mi akar lenni. Nem akartam saccolgatni, azért az úgy maradt.
Nézd át légy szíves, hogy a tördelés megfelelő-e így!