ALKOTÓ

Vajon mi vagyok?

Vajon mi vagyok?Vajon mi vagyok? Tündér, ember, vagy angyal?Tele vagyok vad, nyughatatlan vágyakkal.Bennem feszül minden, mi rossz, s minden, mi jó,vagyok önző sóvárgással megvert, gyarló,mégis; magamat leküzdeni akaró,Átkos Önmagával néha meghasonló:Emberi mohóság, és angyali lélek;Nincs boldogság a Földön, csupán ígéret.Mi vagyok hát én, a kettősségében-egy?Magammal a napi harc egy isteni kegy?Boldogtalan-boldogan telnek a napoktömött erszényemben fénylő talentumok...Űz a gyógyítás nyughatatlan szelleme,bolondul segíteni vágyás kényszere,bennem zene, versek, képek, tündérléptek...igazságtalanságot el nem tűrhetek...Vagyok kalandra éhes, bátor, s vakmerőtüzes, lidérces, szerelmes, igazi nő.Vagyok gyöngédséget áhító kisgyerek,ahogy meséért, ölelésért esengek.Nem épp boldogító a rám szabott karma:Örökre sóvárgó vágyra kárhoztatva.Mi lehetek hát? Földre küldött ígéret?S végzetem, hogy mégis reménység az élet?Ha csak nagyratörő, önző ember vagyok,lelkem sötétbe hull, a szó, s a szív halott.De mégis: szeretek, s szeretni akarok,s a reménység angyalszárnyain suhanok.Hogyha győz bennem a tündér, lehetek Jel,ilyenkor teli vagyok Fénylő Élettel.Lényem fájón oldódik e kettősségbe:szívem rejteke Pandora szelencéje.Vajon mi vagyok? Tündér, ember, vagy angyal?Fénylőn suhanok, vagy zuhanok halottan?Vagyok talán gyöngykagylóba került piszok:a kagyló rám igazgyöngyöt sírt, izzadott...
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Hm... néha én is így érzem, sőt, tudom is, ki mellé rendeltek őrangyalnak... hidd el, nem annyira vidám, de kezdek vele megbékélni...
    Igen, természetes és emberi... vívódásokkal teli és néha nagyon nehéz, máskor meg oly boldog!
    Köszi, hogy olvastál
  • ALKOTÓ
    Andi, köszönöm az olvasást!
    Péter: priviben még folytatom, a hsz-szel igazad van: az élet akkor jó, ha tudunk küzdeni. A Sors mindig tudja mit akar és mivel tud tovább fejleszteni, ilyenkor aztán leülök önmagammal és megvívom a magam kis csatáit... magam-magammal. Rosszul fogalmaztam: nem kicsik ezek a csaták, sokszor hónapokig, évekig eltartanak. Aztán talán eljön a béke, ott belül. Talán ezek a harcok tartanak fiatalon. Sokak szerint 10-15 évet nyugodtan letagadhatok, a minap épp lecsitrizett egy betegem (nagy bók!!! Ráadásul nő volt az illető)
    A lelkem fiatal és küzdőképes. Az értékrendem meglehetősen jól behatárolt. Ami nem fér bele, azzal harcolok, akkor is, ha ez látszólag önmagam ellen irányul. Az eredmény: a tündér mindig győz, mert muszáj győznie! Ennyit az ars poeticához. Azt hiszem, sikerült megfogni, szavakba önteni azt a harcot, ami előre lendít nap, nap után. Igen: nekem ez csak jót tehet, jól mondod, Péter!
    Szeretettel ölellek benneteket: NM
  • ALKOTÓ
    Gondolkodtató soraid nagyon megfogtak. Gratulálok!!!! :)))))
  • ALKOTÓ
    Elsősorban Péternek küldöm. Majd jön a többi is, erőst gondolkodom, melyik. Itten nem lehet csak úgy akármivel megjelenni, s versben még nem főztem, mint Gyula... :)
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum