ALKOTÓ

Vak hegedűs

Sarkon ül a vak hegedűs,

szemgödrén holdfűszál simogat,

csillagokkal telt szeme hűs

éjen őriz ódon sírokat.

Haltak a boldog elődök,

repkény, moha fedte köveik

kidőlve, és azon tűnődök,

vajon az én ős előm melyik.

Mennyi érzés, hit, szeretet,

bánat, öröm, és szenvedély,

amit a múlás temetett,

és még tart végtelen rejtekén.

Régi szomorút húz a vak,

elhulló évszázadok dalát,

s lágy szellővel sóhajtanak

a holtak lelkei odaát.

.

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Témák címkék szerint

Havi archívum