Válaszfal

[csontos márta]

Csak a meztelen éjszakaölelkezik velem, csaka semmibe tágulóérintés lehet enyém.Láncra vert helyzetvonszol az idő körmenetén.Én megmaradni akarok,s ha faladra faragom a betűketszíneimben megtisztul a mocsok.Csak a semmi kegyelme lehetenyém, magamat égetve zuhanok.Úgy szeretsz, mondod, s te vagyönmagad bizonyosságának zsarnoka.Talpig feketében szülömújjá a Napot.

[csontos márta]

Teljesen igazad van. Talán az is nehezíti helyzetem, hogy nagyon lelki ember vagyok, kapcsolataimban dominál a filia és az agapé, hihetetlenül érzékenyen reagálok minden rezdülésre.

Ez a vers egyébként egy készülő kötetből való, kíváncsi leszek, mi lesz majd a véleményed, ha meglátod, mert teljesen szoktlan lesz az eddigiekhez képest. Köszönöm tetszésedet.

Üdv. Márta

[Czinege László]

Hát... szorult helyzet, mondhatni kényszer. Persze így van ez legtöbb hosszú kapcsolatban. Az emberek egymást (mindig a legközelebbit) darálják a rájuk nehezedő társadalmi, életviteli nyomás hatása alatt. Talán, ha könnyebben, szebben, lazábban lehetne élni...
No, legyen azért szép napod!
Érvényesül most is a tőled megszokott, "teljesértékű" megfogalmazás, a biztosan végigvitt gondolatsor. Remekül összefogott vers.
Gratula + pacsi!