Váltó-láz

[janow]

A tehervonatok nagyon messze járnakZajuk ködbe vész, a sínek egyre várnak...Buzgón megvetették koszos kavicságyukHátha kövült lelkek lefekszenek rájuk.A vágányok messze futnak, nagyon messze...Kíváncsian lesik, hogy holnapom lesz -eKátrányos talpfáik szomjún nyikorognakOtromba mozdonyok némán toporognak...Olajos váltók vigyorognak fényesen- Aljas ragadozók türelmetlen lesen -Csattogtassátok csak víg acél pofátok,Rozsdaátkaimat kiáltottam rátok!

[janow]

Marianna, Vitorla, László, örülök, hogy olvastátok és mondott nektek valamit a versem. Köszönöm az elismerő szavaitokat.

[Czinege László]

Tudom miről beszélsz, hallgattam én is a váltócsattogást jó ideig.
Rozsdaátok... az olyan kemény, mint az emberre örök vénséget sózni.
Tetszik a versed.
Gratula + a pacsi!

[vitorla]

Szia janow !
Így van valahogy, amint írod ! Vannak gondok, amik súlyosabbak a kelleténél, és ezt szeretné az ember messze látni magától, és a sínre tenné őket, amik messze mutatnak a jelenben elfoglalt helytől ! Nehéz megszabadulni , mert mindig összezár valami, valaki, egy különben szabadnak vélt utat, vagy jelen esetben egy váltót, ami becsípi a menekülőt, aki megszabadulni szeretne a bajaitól ! Ezt mondja nekem szép versed ! Jobb időt kívánok !
Barátsággal: István