Virág és Nap

[Marković Radmila]

Várom érkezésedet?Mért kérdezed?Hajnalban,ha pirkad keleten,szirmaim érzikjelened.Várlak, mintgyermek az anyatejet,s ha megérkezelegyszerre feléledek,kacagva lengekpedig nem fúj a szél,minden sejtembenott zsibong a lét.Érzem meleg ölelésed,mert te vagy a fény,az éltető erő,a megértés,a gyengédség,ha egyszer-egyszereltakar előlemaz ég szürke leple,a hervadásig szomorodok.Harmatkönnyem súlya alatt leroskadok.Sokszor reményvesztetten reszketek,mégis várlak,mikor megjelensz,az életem, az életed:összefonódvabennünk soha semveszhet el.