Virrasztóének egy szeretőért

[csontos márta]

 

Vastag szőke fonatodba

hiába melegedett a Nap,

arcod sötét grimaszán

fáradt mosolyod hallgatag.

 

Sikoltva csattan a parancs,

ősi fészkedbe bomlott a csend.

Árva szeretőd hiába vár,

ágyad körül félelem kereng.

 

Gyertyát gyújtott a szótlanság,

harangba öntött nyár maradtál.

Fázósan virrasztó lelked

lapul a magányban. Elátkoztál.

 

Könnycsepp hidegébe mosva

homálylik a zeneszoba,

Chopin ül rojtos széken,

ujjain porladó sóhaja.

 

Repedt komód rejti titkát,

sárgult papírok démona int,

s egy csorba tányér peremén

megkapaszkodik a múlt, megint.

 

Fénytelen szemét lezárva

padlóra kuporodott a test,

a semmi tán még így is szép,

arcán a halál keresztet fest.

 

Édes bánatba ül a muszáj,

penész-szag bújkál a teraszon.

Szertartás ostyájába törve

térdelek érted a dallamon.

 

 

[Zsefy Zsanett]

Ez egy gyönyörű vers, kedves Márta!

  Csodálatra méltóan szépek a költői képeid.

[csontos márta]

Köszönöm kedves László, örülök, hogy tudok egy kis élményt nyújtani

[Czinege László]

Ódon bútorok között, csendes zongoradallam kíséretében képzelem el a virrasztást, miközben ˇˇgyertyát gyújt a szótlanság^^, és

"sárgult papírok démona int,

s egy csorba tányér peremén

megkapaszkodik a múlt, megint."

Rendkívül szemléletesek a képeid. A harangba öntött nyár szinte megkondul a reménykedő énekre felelve. 
Ismét egy különleges hangulatú, költői eszközökben bővelkedő, kiemelkedő verssel leptél meg.
Gratula + kézrázás!