Vizes utamon

[Paszternák Éva]

Esett. Vizes úton
      fröccsenések között járok,
szürkén alvó tócsák
      terülnek elém,
           ha beléjük lépek,
      felriadnak, de lábam
tisztulást remél,
      és míg cipőm
          ide-oda rántom,
      visszanéz hervadt
csillogásom.
     Köd jön. Rám hull
          észrevétlen,
     nedvében fuldoklik
nyűgöm, szenvedésem:
     nem látok,
          s ez rendjén is volna,
     de hallani fogom ha
üt az óra. Gyere, fagy!
      Szűnnek bennem a kiáltások,
          szorítsd mellemet, mert
      hiányhalálra várok,
s már temetésre öltözöm.
      Akarom legyen, fényözön,
          angyal-fehér hó,
     és ringató
csend-zene, s indulok,
     mint utazó, vissza
         a semmibe.

[Paszternák Éva]

Kedves Ilona, hogy ilyen szépen megírod nekem a saját érzéseidet szép lélekre, nyitott életre vall. Még nem most, de egyszer igen, csak elképzeltem, csak megmutattam az utam, ilyen. Vizes. 

Köszönöm szépen, bízom benne, hogy még van pár lépésem.

Szeretettel, Éva

[André Ilona-Ibolya]

Nem, ez még nem indulásra kész, ez csak egy felvillanó tudomásulvétele a majdani és mindenképpeni indulásnak, de még minden lépésnél érződik az élet igenlése, ha nem is lelkes mellre ölelés, de remény, várakozás, akarat, ezek még mind az élet fele mutatnak, és nem a semmi fele. Tetszik, nagyon is kedvemre való ez a egyensúlyra törekvő, az érzelmeket az intelektuális zónába áthelyező csendes készülődés.

Szép vers. Megfogott.

[Paszternák Éva]

Köszönöm Laci, Köszönöm drága Lótusz. 

[Sági Erzsébet]

Szaffym... Visszatértem újból. Ma mást üzen, és mást ad versed, mint adott első olvasásra.

"visszanéz hervadt csillogásom."

Jaj, drága Szaffy! Ennek is - korszaknak - megvan a maga szépsége! A hervadás előzménye mindig virágzás volt!!! És ennek elmúltával csak a virágok bársonya lesz emlékké..., a csillogás - mert az múlhatatlan!!! -, megmarad.

Az utolsó 6 sor szívfájdító szépségét viszem magammal mai útravalóul.

Csodálatos a versed, szívből gratulálok, és ölellek, Lótusz.

[Czinege László]

Igazán megkapó képek. Az érzelmi momentumok hatására kialakul egy sajátságos, felfokozott hangulat.
Gratula  pacsi!

[Paszternák Éva]

Köszönöm drága Lótuszom! Ölellek

[Sági Erzsébet]

Szaffy..., Te csodálatos, és drága Lélek!

Azzal is adsz nekünk, hogy "csak" vagy!

Az ember életében vannak mélységek, és magaslatok... Bármelyiken is kaptatunk, elveszünk a hétköznapok számára, mert mindkét állapot - a lent és a fent is! - fokozott igénybevétellel jár. Izomlázas lélekkel pedig nem lehet olyan teljesítményt produkálni naponta, mint amikor megszokott medrében mennek dolgaink.

Én mindig örülök, ha olvashatlak.

És mindig várom, hogy majd megismétlődjön a csoda.

Ölellek szeretettel, Lótusz.

[Paszternák Éva]

Drága Lótuszom, olyan jó, hogy megértettél, köszönöm. Annyi kedvességet kapok Tőled, én meg sajnos csak vagyok magamnak.

Ölellek szeretettel. szaffy

[Paszternák Éva]

Drága Erika!

Köszönöm szépen, nagyon örülök, és töredelmesen kérek elnézést hanyagságom miatt. Szeretnék elérni mindenkit, de ehhez kevés az én időm.

Ölellek: szaffy

[Sági Erzsébet]

Drága Szaffym... Isten éltessen, boldogítson, segítsen..., és ne csupán születésnapodon, hanem életed minden eljövendő napján.

Versed lenyűgözően őszinte... Értem/érzem a hangulatot..., megéltem már effélét magam is, csak abból nem született ilyen gyönyörű vers, mint ez itt. Minden szónak súlya van..., minden írásjel üzenettel bír.

... De, ha kérhetlek..., akkor ne menj még a semmibe. Maradj, és írj! Osszad meg tehetséged gyümölcseit szóra éhes olvasóiddal.

Gratulálok szeretettel, és ölellek, Lótusz.:)