ALAPÍTÓ

ÉLETMÓD DIMENZIÓ

12150177271?profile=RESIZE_400x

FIGYELEM!

  • Ez a legkorábbi téma. Az újabb posztokhoz lefelé görgetve, és visszalapozva juthatsz el (ez sajna minden fórum topikunkban így van).

  • Új beküldést a bevezető téma alatti ablakban adhatsz hozzá.
  • Megjegyzést pedig mindig az adott írás alatti VÁLASZ linkre kattintva küldhetsz.

 

 

**************************************************************************************************************************************************************************************

Az aszpartam-titok 11139971457?profile=RESIZE_180x180

Frissítve: 2023. 05. 22.

Fogyni sem segítenek, fogyasztásuk kockázatos lehet: leszerepeltek a mesterséges édesítők
A WHO figyelmeztetése szerint az olyan édesítőszerek, mint az aszpartám, a sztívia vagy a szukralóz, hosszú távon fogyasztva sem járulnak hozzá a súlyvesztéshez.
Az édesítőszerek használata nem jár hosszú távú előnyökkel a testzsír csökkentésében sem felnőttek, sem gyermekek esetében - áll a WHO közleményében, melyet a Euronews idézett. "A felülvizsgálat eredményei arra is utalnak, hogy az édesítőszerek hosszú távú használatának nemkívánatos hatásai lehetnek, például a kettes típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a halálozás kockázatának növekedése felnőtteknél" - állítják továbbá. Francesco Branca, a WHO táplálkozásért és élelmiszerbiztonságért felelős igazgatója szerint a cukor mesterséges édesítőszerekkel való helyettesítése hosszú távon nem segít a súlykontrollban, másként kell csökkentenünk cukorbevitelünket. Szerinte a mesterséges édesítőszerek nem alapvető élelmiszerek, tápértékük pedig nincsen.
Tavaly egy nagyszabású franciaországi tanulmány már rámutatott a mesterséges édesítőszerek és a rák kockázatának növekedése közötti lehetséges kapcsolatra. Kanada nemzeti egészségügyi szervezete pedig már régóta figyelmeztet arra, hogy a nulla kalóriatartalmú vagy alacsony kalóriatartalmú cukorpótlók nem szükségesek és nem is hasznosak. A WHO iránymutatása szerint a hozzáadott cukor bevitelének csökkentése érdekében nem kell édesítőket bevetni: ezek fogyasztása nem jár egészségügyi előnyökkel. Inkább a tápláló, nem édesített ételeket és italokat szükséges népszerűsíteni. A szervezet lebeszél minden olyan, nem cukornak minősülő szintetikus vagy természetesen előforduló édesítőszerről, amelyet a gyártók önmagában értékesítenek vagy élelmiszerekhez adnak hozzá. Ide tartozik az aceszulfám-K, az aszpartám, az advantám, a ciklamátok, a neotám, a szaharin, a szukralóz, a sztívia és a sztíviaszármazékok.


*********************************************************************************************************************************************

11139978071?profile=RESIZE_400xEgy időben nagyon sokat rágógumiztam, fogkrémmel és (gyógy)tea (!) édesítésére használt szerrel is rengeteg aszpartámot vittem be a szervezetembe.
Amíg nem jöttem rá a szer káros hatására - nem néztem tüzetesen utána -, nem értettem ízületi betegségem, és az időnként rám törő homályos látás okát, ami éjszakában dolgozóként már kifejezetten veszélyessé vált. Amióta viszont odafigyelve kerülöm az aszpartam bevitelét, azóta a látásproblémáim teljesen megszűntek, az ízületi betegségem pedig visszafejlődni látszik. Jobb kezem, amit az ing ujjába sem tudtam segítség nélkül beledugni, mostanra a derekam felső részéig hajlik.

De nézzük csak, "mit is ír a hogyishívják"!

“A hétköznapi emberek célirányos aszpartam-mérgezése a nyolcvanas évek óta jól őrzött titok. Számos kutatás és a tapasztalatok egyértelműen kimutatták mérgező és betegségeket előidéző hatását. Az aszpartam egy veszélyes adalékanyag, ami a testbe kerülve rákkeltő anyagokra bomlik, és elmegy modern kori horrornak, amit odabent művel.

Vajon miért nem lehetett hallani erről eddig?

A diéta-ipar is egy dollármilliárdos üzlet. Az ember azt gondolná, hogy a könyvek szerzői, vagy az élelmiszer ipari cégek húzzák a nagy hasznot belőle. És nem. Persze nekik sem megy rosszul, de a játszma igazi nyertese a gyógyszeripar. Hogy hogy jön a gyógyszer az aszpartamhoz? Egyszerű. Egy gyógyszercég kutatója fedezte fel véletlenül az aszpartamot, egy fekély elleni szerrel való kísérletezés közben. A cég pedig a G.D. Searle, aki gyógyszergyártó létére képes volt 28 millió dolláros veszteséget elkönyvelni, és több száz, a gyógyszereik miatti káros mellékhatások ügyében indított pert elveszteni. Ugye, milyen megbízhatónak tűnnek?

A Searle egyik leányvállalatát végül a Monsanto vásárolta meg, és NutraSweet néven dobta piacra az édesítőszert.
Izgalmuk érthető volt, hiszen ez a szer több százszor édesebb a cukornál, fillérekbe kerül előállítani, és a diéta-nemzet minden ilyenre vevő. A probléma ott kezdődött, hogy az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal, az FDA nem óhajtotta engedélyezni a felhasználását, lévén az anyag bizonyítottan rákkeltő, és az idegeket is károsítja. Később valahogy eltűntek a vizsgálati dokumentumok, a kísérletekhez használt egerek nem voltak hozzáférhetőek boncolásra, és a kormányhoz eljuttatott dokumentumokban már csak néhány homályos következtetés szerepelt. Ennyi elég is volt a frissen megválasztott Reagan elnöknek, aki beiktatása másnapján(!) leváltotta az FDA addig tiltakozó elnökét, és Arthur Hayest ültette a helyébe, aki azonnal felülvizsgálta a “túl szigorú” megkötéseket, és engedélyezte az aszpartam használatát a száraz élelmiszerekben.

Nem sokkal később elindult az a rémálom, ami a mai napig nem hajlandó alábbhagyni. 1992-re a Nutra-Sweetnek már engedélye volt az aszpartam üdítőitalokban és gyerekvitaminokban való felhasználására, szerződést kötöttek a Coca-Cola és a Pepsi céggel, mint a cégek kizárólagos aszpartam-ellátója, és az FDA ekkor fogadta el a NutraSweet kérvényét az aszpartam nagy mennyiségű, szabad forgalomba hozataláról.

Ekkoriban kezdődött, hogy emberek megmagyarázhatatlan betegségekkel, tünetekkel fordultak orvoshoz, és a tudomány széttárta a karját: nem tudtak rájönni, mi okozza a bajt. Az aszpartam mellékhatásai lehetnek fokozatosak, vagy azonnali reakciók is. Dr. Lendon Smith amerikai orvos szerint rendkívül sok ember szenved az aszpartam káros mellékhatásaitól, de fogalmuk sincs, hogy a gyógyszerek, kezelések és gyógynövények miért nem enyhítik a tüneteiket.
Több, mint 90 mellékhatást tulajdonítanak az aszpartam fogyasztásának.

Hihetetlennek tűnik, ugye? Pedig sajnos igaz! Vedd tudomásul! Magunk adjuk be a gyerekeinknek a rágóval és az üdítőitallal.

Hogy képes egyetlen vegyi anyag ekkora kárt okozni? Az aszpartam a vérbe kerülve lebomlik, és így képes keresztülutazni az egész testen, és bármilyen szövetbe lerakódni. A ciklamáttal vagy a szacharinnal ellentétben az aszpartamot megemészti a szervezet. Elfogyasztása után a benne lévő metanol (faszesz) formaldehiddé, majd hangyasavvá változik.
A formaldehid belégzése halálos, rákkeltő. További összetevői, a fenil-alanin és az aszparginsav pedig mérgezőek.

A hatás feltűnés mentes ,ergo apránként öl. Aztán bizonyítsd be, ha tudod…Ha mégis megpróbálnád, “védelmed érdekében” a legtöbb termékre rá is íratják, hogy “fenil-alanin forrást tartalmaz…”Ja… hogy a fenil-alanin forrásról nem idegméregre asszociáltál?
Hááát…. A te bajod. Miért nem tájékozódtál? Törvényileg ez által támadhatatlan. Mindenki jól jár, a fogyasztókat leszámítva.

Emlékezz az USA volt külügyminiszterének, Robert McNamara sajtónyilatkozatára:

“Drákói intézkedéseket kell foganatosítaniuk a népesség lélekszámának csökkentése céljából, ha kell, a lakosság akarata ellenére. A születési arányszámok csökkentése elégtelennek bizonyult, ezért a halálozási rátát kell növelnünk. Hogyan? Csakis természetes eszközökkel: Éhínséggel és betegséggel.”

Most már tudsz róla! Van választásod, hogy részt veszel vagy sem ebben az embertelen és burkolt népességszabályozási programban… Gondolj szeretteidre!

Ha a később felsorolt mellékhatásokból többet is észleltél már magadon, esetleg fizikailag megmagyarázhatatlanul gyengülsz, azonnal tedd le a diétás kólát. És ha még semmilyen reakciót nem észleltél, azon szerencsések közé tartozol, akik visszafordíthatatlan károsodások nélkül úszhatják meg az eddigi aszpartam-fogyasztást, már amennyiben egy életre elfelejted az ezzel édesített élelmiszereket.
És ez nem vicc. Az FDA-hoz mindössze néhány év alatt több, mint tízezer NutraSweet-tel kapcsolatos panaszbejelentés érkezett, amely az összes beérkező panasz 80 százalékát tette ki. Ennek ellenére az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal semmit nem tett annak érdekében, hogy tájékoztassa a közönséget, akik egyértelműnek gondolják azt, hogy ha egy termék agyon van reklámozva, az csakis egészséges lehet.

Az aszpartam ellenesek elnöke szerint: “Az aszpartam az egyetlen olyan génmanipulált termék, amelyről tényleges bizonyítékaink, világos nyilvántartásaink és esettörténetek vannak, melyek azt bizonyítják, hogy tömegbetegségeket és halált okozhat.”

Valószínűleg nem véletlen, hogy a gyógynövényből nyert és teljesen ártalmatlan szteviát, mint elterjedt versenytársat viszont betiltották jó időre az Egyesült Államokban. Épp pár hónappal az előtt, hogy a NutraSweet, mint asztali édesítő forgalomba került volna. És talán az sem véletlen, hogy Új-Zélandon ma már tiltott adalékanyagnak számít az aszpartam. Hogy miért nem mindenhol? Szenzációs PR-úthengert vezet a NutraSweet. Nagyon meggyőzőek, és ahol az aszpartam ellen szólók felütik a fejüket, ők megjelennek, és elhiteltelenítik a forrást. Azért a több milliárdért évente… Szerencsére az Egyesült Királyság és az Európai Unió is elfogadta azt a javaslatot, hogy végezzenek független kutatásokat az aszpartam biztonságos” mivoltával kapcsolatban. Mintha már benne is lenne a válasz..
Ha ez mind hihetetlennek is hangzik számodra, biztos, ami biztos” alapon azért olvasd el a címkét, és légy résen mindennel, ami “light”, mert aki cukormentesen szeretne táplálkozni, lépten-nyomon csak aszpartamba botlik.
Engedd meg szeretteidnek, hogy eldöntsék saját maguk, mit választanak.
Néhány tipikus termék, amit ezzel édesítenek: szénsavas és rostos üdítőital, joghurt, fagylalt, reggeli készítmények, pezsgőtabletta, sportital, gyerekvitamin(!), lekvár, szinte minden rágógumi, diabetikus termékek, és maguk az édesítőszerek (kevés kivétellel): folyékony, tabletta, kristályos és por variációkban.

Az aszpartam néhány mellékhatása:

Látászavarok, szemfájdalom, fülcsengés, hallásgyengülés, epilepsziás görcsök, migrénes fejfájás, egyensúlyzavarok, memóriavesztés, állandó álmosság, végtagzsibbadás, részleges bénulás, remegés, depresszió, ingerlékenység, agresszió, álmatlanság, fóbiák, szapora szívverés, légzési nehézségek, hányinger, hasmenés, véres széklet, hasfájás, nyelési fájdalom, bőrviszketés, kiütések, asztma, herpesz, tályog, menstruációs zavarok, a haj elvékonyodása, hajhullás, hirtelen súlyvesztés, fokozatos súlygyarapodás, fájdalmas vizelés túlzott szomjúság, bedagadt lábak, visszafordíthatatlan agykárosodás, születési rendellenességek, gyomorfekély, ízületi fájdalmak, és még sokáig sorolhatnánk… ”


Forrás és bővebb információ:

lowcarb.hu

 

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Szavazatok: 0
Írjon nekem e-mailt, amikor válaszolnak –

Válaszok

  • MODERÁTOR

    Megdöbbentő hír az ásványvizekről: ezért isznak egyre többen csapvizet helyette

    12374330878?profile=RESIZE_400xA palackozott víz több ezer apró nanoműanyagot tartalmaz, amelyek olyan kicsik, hogy képesek behatolni a szervezet sejtjeibe. Ennek hosszútávú hatásairól ma még csak keveset tudunk, de az biztos, hogy jót nem tesz a szervezetnek. 

    Egy friss tanulmány szerint a boltokban kapható palackozott víz a korábban becsültnél 10-szer, 100-szor több műanyagdarabkát tartalmazhat - olyan parányi nanorészecskéket, amelyek mikroszkóp alatt sem láthatók. Ezek mérete szinte felfoghatatlan, az emberi hajszál átlagos szélességének ezredrésze. A nanoműanyag olyan apró, hogy az emésztőrendszer vagy a tüdő szövetein keresztül a véráramba vándorolhat, és káros vegyi anyagokat juttathatnak a szervezetben és a sejtekbe - mondják a szakértők. 

    A tanulmány szerint egy liter palackos víz átlagosan 240 ezer műanyagrészecskét tartalmaz hétféle különböző műanyagból, amelyek 90%-át nano-, a többi pedig mikroműanyagként azonosítottak.

    Az új eredmény megerősíti a szakértők korábbi tanácsát, miszerint csapvizet, azt is üvegből vagy rozsdamentes acélból készült edényekből célszerű inni, hogy csökkentsük a kitettségünket. Ez a tanács más, műanyagba csomagolt élelmiszerekre és italokra is vonatkozik. 

    Az emberek nem gondolnak arra, hogy a műanyagok műanyagot ontanak magukból, pedig így van. Ahogyan mi is folyamatosan „szórjuk szét” bőrsejtjeinket, a műanyagok is folyamatosan vedlenek le apró darabkákat, amelyek letörnek, például amikor kinyitjuk a boltban vásárolt saláta műanyag dobozát vagy a műanyagba csomagolt sajtot.

     - mondta Sherri Mason, a pennsylvaniai Penn State Behrend fenntarthatósági igazgatója. Ő volt a társszerzője annak a 2018-as tanulmánynak, amely először mutatta ki a mikro- és nanoműanyagok jelenlétét a kilenc ország 11 különböző márka által forgalmazott palackozott vizek 93%-ában.

    Új tanulmány, új számok

    A legújabb tanulmányt készítő csapat a literenkénti 300 helyett 110 ezer - 370 ezer műanyagdarabkát számolt három népszerű, az Egyesült Államokban forgalmazott vízmárkában.

    Egy új technológia több millió nanorészecskét azonosított a vízben, "szervetlen nanorészecskék, szerves részecskék és egyéb műanyag részecskék lehetnek benne, amelyek nem tartoznak az általunk vizsgált hét fő műanyagtípus közé" - mondta a társszerző és környezetkémikus Beizhan Yan, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földmegfigyelő Intézetének docense. A tanulmányban bemutatott innovatív új technikák további kutatásokat tesznek lehetővé az emberi egészségre vonatkozólehetséges kockázatok jobb megértése érdekében

    A tanulmányok arra mutatnak rá, hogy az emberek széles körben ki vannak téve olyan apró műanyagrészecskéknek, amelyek nagyrészt még nem vizsgált kockázatokat jelentenek. A csecsemők és a kisgyermekek lehetnek a legnagyobb veszélynek kitéve, mivel az ő fejlődő agyuk és testük gyakran érzékenyebb a toxikus expozíciók hatásaira.

    A szakértők szerint a nanoplasztik a műanyagszennyezés legaggasztóbb típusa az emberi egészségre nézve. Ez azért van így, mert a parányi részecskék behatolhatnak a főbb szervek egyes sejtjeibe és szöveteibe, potenciálisan megszakítva a sejtfolyamatokat és károsító vegyi anyagokat hagynak hátra.

    Ennek ellenére egyre több műanyagba csomagolt terméket fogyasztunk, memcsak hazánkban, de egész Európában. Hogy a szemét és a mikroműanyag ne lepjen el minket teljesen, idén januártól hivatalosan is életbe lépett az új DRS (Deposit Return System) hazánkban, azaz a kötelező üvegvisszaváltó rendszer. A módosítás tagadhatatlanul új szokások beiktatását jelenti majd az emberek életébe. Ha szeretnénk visszakapni a kasszánál kifizetett betétdíjat nem lesz elég kimenni a szelektív hulladékgyűjtőkukákig, a boltig kell majd eljuttatni az otthon gyűjtött műanyag palackokat. 

  • A CNN is lehozta azt a tanulmányt, amiben rákkeltőnek nyilvánították az ultrafeldolgozott ételeket

     

    12305479877?profile=RESIZE_400xMeghökkentő felismerések világíthatják meg új szemszögből a táplálkozási szokásainkat.

    Azok az emberek, akik jelentős mértékben növelik az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztását az étrendjükben, a fej- és nyaktájéki rák kialakulását kockáztatják, és nagyobb eséllyel kapnak nyelőcső-adenokarcinómát is – derült ki egy friss tanulmányból.

    A sokkoló tanulmány igazolja a legnagyobb félelmeinket is:

    A nagyobb mennyiségű ultrafeldolgozott élelmiszer fogyasztása növelheti az emésztőrendszer rákos megbetegedés (például száj-, torok- és nyelőcsőrák) kialakulásának kockázatát

    – derült ki egy, a CNN által ismertetett friss tanulmányból.

    A kutatás során kiderült, azok az emberek, akik 10 százalékkal több ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztottak, összesen 23 százalékkal növelték a fej- és nyaktájéki rák kialakulásának kockázatát, míg 24 százalékkal nagyobb eséllyel kaptak nyelőcső-adenokarcinómát.

    A tanulmány a bizonyítékul szolgál arra, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek és a rákkockázat között összefüggés van – közölte Dr. Helen Croker, a tanulmányt finanszírozó World Cancer Research Fund International igazgatóhelyettese.

    A magyarok kedvencei között is fellelhetők a rákkeltő ételek, ezáltal sokan vannak most is veszélyben

    Az ultrafeldolgozott élelmiszerek – például üdítők, chipsek, csomagolt levesek, fagylaltok – olyan összetevőket tartalmaznak, amelyeket „konyhákban soha vagy csak nagyon ritkán használnak.

    Megjegyezhetjük, hogy az ilyen ételek közé tartozik számos felvágott, a parizer, vagy a magyarok nagy kedvence, a virsli is.

    Utóbbi azért is aggasztó, mert gyerekek tízezrei kapnak virslit nap mint nap.

    Furcsa módon a tanulmány összefüggést talált az ultrafeldolgozott élelmiszerek és a véletlen halálesetek között, bár utóbbit a felmérés kontrolljaként használtak.

    Vagyis a kutatók a hirtelen halált „negatív kontrollként” definiálták, amit az ultrafeldolgozott élelmiszerekkel nem volt szabad közvetlenül összefüggésbe hozni, amikor a közvetlen hatásaikat összesítették

    – fejtette ki Katz.

    „Egyelőre még nem világos, hogy mi állhat ezen kapcsolat mögött” – szögezte le Dr. George Davey Smith, a tanulmány társszerzője, a Bristoli Egyetem klinikai epidemiológia professzora.

    Még a depresszió egyik oka is lehet, ha mindez nem volt még elég

    Végül egy idei tanulmány azt állapította meg, hogy a nagyobb mennyiségű ultrafeldolgozott étel és ital fogyasztása (különösen, ha ezeket a termékeket mesterségesen édesítették) összefüggésbe hozható a depresszió kialakulásával a nők esetében.

    Szendi Gábor: Az ultrafeldolgozott élelmiszerek


    Ahogy a hadiipar is, növekvő bevétele érdekében egyre pusztítóbb fegyvereket fejleszt ki, úgy az élelmiszeripar is soha nem látott ételekkel és soha nem ízlelt ízekkel veszi rá az embereket a túlfogyasztásra. A tőke már csak ilyen, a részvényesek és a tulajdonosok minden évben - bármi áron - bevételnövekedést akarnak elérni. Hogy ez lassan már az emberiség létét veszélyezteti, az nem az ő dolguk. Ha túlzónak érzi ezt a kijelentést, gondoljon abba bele, hogy ma az emberek olyan életmód betegségekben halnak meg, amely a természeti népeknél szinte ismeretlenek, de még a 19. században is ritkák voltak.

    Az emberi táplálkozás történetében több nagy fordulat volt. Az első, amikor sok millió évvel ezelőtt Kelet-Afrika lagúnás vidékén élő majomősünk nagy omega-3 tartalmú tengeri állatokat kezdett fogyasztani. A sok állati fehérje és omega-3 fogyasztásának hatására kezdett az agyunk megnőni, s ez emelt ki minket lassan az állatvilágból (Broadhurst és mtsi., 1998).

    A Homo sapiens kialakulásával az emberiség vadászó-halászó-gyűjtögető életmódot folytatott több százezer évig és folytat még ma is ott, ahova még a civilizáció nem tette be a lábát. Szervezetünk ehhez a táplálkozási módhoz alkalmazkodott, s amióta ezzel felhagytunk, csak egyre romlik az egészségi állapotunk. A földművelés kialakulását csak az utókor akarja táplálkozási forradalomnak látni, valójában az emberiség csak kínjában tért át az új étrendre, aminek hatására az emberek átlagmagassága és várható élettartama lecsökkent és addig ismeretlen betegségek kezdték tizedelni a népességet (Diamond, 2002). A hanyatlás következő lépcsőfoka a 19. század végén meghatározóvá váló élelmiszeripar volt. Olcsóvá vált a cukor és a nagy glutén (alfa-gliadin) tartalmú kenyérgabona, elterjedt a tejfogyasztás s megjelent a később oly népszerűvé vált gyilkos növényi olaj. A jóllakottság ára a civilizációs betegség elterjedése lett: megjelentek az autoimmun betegségek, gyakoribbá vált a cukorbetegség, s terjedni kezdett a szívbetegség és a rák (Szendi, 2009). Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy az élelmiszeripart nem az emberi egészség szolgálata, hanem egyedül a profit irányítja. A feldolgozott ételek elárasztották a piacot, s a gyanús összetevőket ellensúlyozta a kényelem. Némi orvostudományi "rásegítéssel" is, a fejlett világ népességének egészsége - döntően az élelmiszeriparnak köszönhetően- az 1960-as évektől rohamosan romlani kezdett.

    Az emberek többsége még ma is abban a hiszemben él, hogy ami az élelmiszerboltokban kapható, az emberi fogyasztásra alkalmas. Különben hogyan is árulhatnák? Az igazság az, hogy az árusított élelmiszerek egészségre gyakorolt hosszú távú hatásait sokáig senki nem vizsgálta. Amióta a népességszintű, sok évtizede tartó "nagy kísérlet" eredményei - több száz millió halott és még több krónikus beteg - tudatosultak, a tudomány persze vizsgálódik, de a lesújtó eredményeknek semmi hatása nincs a döntéshozókra vagy magára az élelmiszeriparra. Aki azt hiszi, innen már nincs lejjebb, az még nem vette észre, hogy új korszakba léptünk: az ultrafeldolgozott élelmiszerek korába. A fejlett országokban az elfogyasztott kalóriák fele már ebből az élelmiszerkategóriából kerül ki (Monteiro és mtsi., 2019).

    A feldolgozott és az ultrafeldolgozott élelmiszerek

    Valamilyen mértékben a legtöbb élelmiszerboltban kapható étel "feldolgozott". Több csoportra szokták osztani a feldolgozottság mértéke szerint az élelmiszereket. Az első csoportban csupán az ehetőség, tárolhatóság, felhasználhatóság érdekében történik beavatkozás (darálás, szeletelés, pörkölés, pasztörizálás, fagyasztás, stb.). A második csoportban természetes módon való tartósítás, otthoni, éttermi felhasználásra való előkészítés, fűszerezés történik. Maximum zsírt, olajat, sót adnak hozzá. A harmadik csoportba a természetes anyagokkal való dúsítás és konzerválás (konzerv vagy üveges formában) történik.

    Az ultrafeldolgozás azt jelenti, hogy az élelmi anyagokat elemi összetevőire bontják, kémiai eljárásokkal módosítják, majd adalékanyagok segítségével "összerakják" olyan élelemnek kinéző formába, amely csomagolása és kinézete alapján kívánatos a szemnek, rendkívül ízletes a szájnak és azonnal fogyasztható. Az élelmiszeripari mérnökök célja a minél olcsóbb alapanyagokból tartós készítményeket előállítani, amelyek rafinált ízvilágukkal, vonzó megjelenésükkel kiszorítják a hagyományos élelmiszereket a polcokról. A termékek címkéi - még ha nem is szerepel rajtuk minden - önmagukban árulkodók: magas fruktóz tartalmú kukorica szirup, hidrolizált fehérje, hidrogénezett és észterezett olajok, ízesítők, ételszínezékek, tartósítók, stabilizálók, ízfokozók, tömegnövelők, emulgeátorok, gélképzők, habzásgátlók, fényesítők, stb. (Monteiro és mtsi., 2018).

    Az ultrafeldolgozott élelmiszerek hatása

    Az ultrafeldolgozott élelmiszerekre a silány tápanyag összetétel, a nagy kalóriatartalom, a gyors és magas vércukorszint válasz és a csökkent laktatóság a jellemző (Fardet, 2016). Az ételek hizlaló hatásának az elfogyasztott mennyiségen túl ez utóbbi két tulajdonság a fő oka. A magas vércukorszint magas inzulinszintet eredményez, ami a zsírraktárak növekedéséhez vezet. Ha egy étel kevésbé laktató, akkor az emberek gyorsabban éheznek meg, és ezért többet esznek. A kevésbé feldolgozott ételeket tovább emésztjük, ezért evés után csak több órával éhezünk meg. Két csoport azonos összetételű és kalóriatartalmú ételből tetszés szerint fogyaszthatott, de egyik csoporté ultrafeldolgozott volt, a másiké nem. Az ultrafeldolgozott csoport naponta 500 kalóriával többet fogyasztott és meghízott (Hall és mtsi., 2019).

    Egy amerikai vizsgálat szerint a naponta 36%-nál kevesebb ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztókhoz képest a 74%-nál is többet fogyasztóknak 68%-kal volt nagyobb az esélye az elhízásra (BMI>30 kg/m2) (Juul és mtsi., 2018). Tizenkilenc európai ország adatai alapján az ultrafeldolgozott ételek fogyasztásával arányos az egyes országokban az elhízottak aránya (Monteiro és mtsi., 2018). Míg Portugáliában e termékcsoport a napi fogyasztás 10%-át, Németországban 46%-át, Angliában 50%-át teszi ki. Svédországban 1960 és 2010 között összességében 140%-nal nőtt az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztása, s ennek hatására duplájára nőtt az elhízottak arány. Különösen kiugró a cukrozott üdítők fogyasztásának 315%-os és s rágcsálni valók 367%-os növekedése (Juul és Hemmingsson, 2015).

    Az elhízás és a metabolikus szindróma terjedése okozza a nyugat egészségügyi válságát. A rák, a kardiovaszkuláris betegségek az elhízással és a metabolikus szindrómával együtt járnak. 105 ezer ember 18 éves követéses vizsgálata szerint az ultrafeldolgozott élelmiszerek további 10%-kal növelik általában a rákkockázatot (Fiolet és mtsi., 2018). Ez nem azt jelenti, hogy a nyugati étrend egészséges volna, hiszen az emberek negyede manapság rákban hal meg. Az ultrafeldolgozott élelmek ezt a kockázatot növelik tovább. Ugyanebben a vizsgálatban a különféle kardiovaszkuláris betegségek kockázata a legkevesebb ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztókhoz képest a legtöbbet fogyasztóknak 11-13%-kal volt nagyobb (Srour és mtsi., 2019). Egy spanyol vizsgálatban 15 000 embert követtek 9 éven át, s a legtöbb ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztók közt 21%-kal többnél alakult ki magas vérnyomás a legkevesebbet fogyasztókhoz képest (Mendonça és mtsi., 2017). Az egyes betegségkategóriáknál többet mond az összhalálozási kockázat. Húszezer személy 15 éves követése során a legtöbb ultrafeldolgozott ételt fogyasztók 62%-kal valószínűbben haltak meg valamilyen okból a legkevesebbet fogyasztókhoz képest (Rico-Camp? és mtsi., 2019). Ez azt jelenti, hogy azonos életkorú emberek csoportjában a legtöbb ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztó 62%-kal nagyobb eséllyel hal meg valamilyen betegségben. A számítások szerint napi egy adag ultrafeldolgozott élelmiszer 18%-kal növeli meg a halálozási kockázatot.

    Ennek a súlyát csak akkor foghatjuk fel igazán, ha szembesülünk azokkal a mindennapos ételekkel, amelyek némelyikét magunk is fogyasztjuk.

    Ultrafeldolgozott ételeknek tekintik a kenyereket, sütiket, kekszeket, jégkrémeket, csokoládékat, cukorkákat, müzliket, müzli szeleteket, csipszeket, rágcsákat, édességeket, cukrozott üdítőket (legyen az hirdetve "igazi gyümölcsből" készültnek is), a különféle joghurtokat és egyéb feldolgozott tejtermékeket. A húsételek közül a nuggetszek, a hot dogok, a hamburgerek, a húsvagdalékokból készült, erősen feldolgozott kolbászok, virslik legtöbbike ultrafeldolgozott (Monteiro, 2009). Természetesen mindezeknek létezik természetes formája is, a felsorolás leginkább az élelmiszerboltok polcain sorakozó termékekről szól.

     

     

  • MODERÁTOR

    „Már nem tudjuk visszafordítani ezeket a folyamatokat, a civilizációnk néhány évtizeden belül összeomlik”



    Szerző: Balavány György

    12150192076?profile=RESIZE_400xA folyamatban lévő fenntartható technológiaváltás valójában nem fenntartható, mert nincs meg a nyersanyag-fedezete. Így ahelyett, hogy segítene, gyorsítja a rendszer összeomlását. Az elektromos autó, a nap- és szélerőmű zsákutca, akár a bioetanol. Ráadásul végképp kifogynak az élelmiszerkészleteink, miközben a klímaváltozás már nem megállítható. Gelencsér András vegyész-légkörkutató, a Pannon Egyetem rektora szerint még mindig mítoszokkal és politikai lózungokkal áltatjuk magunkat, miközben a valóság az, hogy elkéstünk: a civilizációnk a túlfogyasztás miatt elkerülhetetlenül összeomlik néhány évtizeden belül.

    Szinte minden életfeltételünkkel kapcsolatban azt halljuk, hogy válságban van: nyakunkon az energiaválság, a vízválság, a nyersanyagválság, a klímaválság. A 2010-es évek második fele óta masszív krízishangulatban élünk, és ez egyre fokozódik. Ön vegyészként és légkörkutatóként általában nem túl optimista jövőképet vázol fel…

    A tudománynak nem az a dolga, hogy optimista vagy pesszimista legyen, hanem az, hogy világossá tegye a tényeket. Egyébként az úgynevezett klímapánik már a 2000-es évek elején beköszöntött: a 2003-as európai hőhullám rázta fel először a közvéleményt, mert annak nagyon sok halálos áldozata volt. 2008-ra megérkezett a pénzügyi válság, aztán a migrációs válság, de az sem választható el a klímaváltozástól, mert a nagy migrációs hullámhoz vezető folyamatok a 2000-es évek elején már megkezdődtek a Közel-Keletet sújtó rekordmértékű aszály és a terméskiesés miatt.

    A 2015-ös migrációs krízis után jött a Covid, most meg a háború. És ennek nyomában a totális válság, amelyben nagy döbbenetünkre minden baj összeadódik.

    Ezt az eszkalációt a tudomány már előre látta. Ha nincs is ez a háború, egy bő évtizeden belül a nyersanyaghiány akkor is utolért volna minket. Mit nem tudtunk? Miért vagyunk megdöbbenve? Tudtuk, hogy az erőforrások egyenlőtlenül vannak elosztva, hogy egyre rosszabb minőségű ásványkincseket tudunk egyre nagyobb ráfordítással kitermelni, miközben egyre több kellene belőlük; főleg a csillagháborús fejlesztési tervekhez, amelyekkel sem a kitermelés, sem a logisztika nem tudja tartani a lépést.

    Amikor arról beszélünk, hogy klímaválság van, Covid-válság van, háborús válság van, gazdasági válság van, többnyire elfelejtjük, hogy ezek ugyanannak a globális válságnak a különböző megjelenési formái.

    Mint egy gyógyíthatatlan rákos betegség: a rák az alapprobléma, az pedig már csak a következmény, hogy hol jelenik meg éppen egy áttét.

    Tehát nem úgy néz ki a dolog, hogy ha legalább az egyiket megoldjuk, akkor megmenekültünk.

    Nem, ráadásul még egyiket sem oldottuk meg. Többnyire a válság egy új formája írja felül az előzőt, és akkor az már kevésbé lesz fontos a köztudatban. A migrációs válságot megnyugtatóan megoldottuk? Vagy a terrorizmust, a klímaproblémát, a járványokat?

    A legégetőbb kérdés most a nagypolitikában, hogy milyen alternatív forrásból szerezzünk gázt, kőolajat, valamint milyen más úton jussunk azokhoz az élelmiszerekhez és nyersanyagokhoz, amelyek fő exportőre Oroszország, vagy épp Ukrajna. Sokak szerint eljött az idő, hogy átálljunk fenntartható és megújuló energiára. Végtére is épp elég energiát sugároz a Nap, minek nekünk kőolaj?

    Ekkora rendszert nem lehet gyorsan átalakítani. Ráadásul nagyon kihegyeztük az erőforrásokat. Mindenhol a „just-in-time” szemlélet uralkodott el, a cégek minden tevékenységet a logisztika mitikus tévedhetetlenségére alapoztak. Annyira optimalizálták a költséget a profit érdekében, hogy minden biztonsági tartalékot elhagytak. Abban bíztak, hogy a rendszer hiba nélkül, az örökkévalóságig fog működni. Először a Covid kapcsolta be az ébresztőt, amikor a logisztika egyszer csak elakadt, mert a kínaiak zártak, a konténerek nem jöttek, meg keresztbe állt a teherhajó a Suezi-csatornán.

    És megmutatta a rendszer, hogy mennyire sérülékeny.

    Igen, de a Covid mégsem szüntetett meg fizikailag infrastruktúrát. Lecsengett a járvány, visszamentek az alkalmazottak a gyárakba dolgozni. A háború viszont nagyon komoly erőforrásokat semmisít meg. Gondoljon bele, lebombázták Európa egyik legnagyobb acélgyárát Mariupolban, és nincs tartalék. Évekre előre megvoltak a rendelései a gyárnak, le voltak kötve ezek a kapacitások, és ezek most évekig nem fognak rendelkezésre állni.

    Ráadásul több millió tonna gabonáról is beszélünk.

    Persze, a háború az élelmiszert is érinti, de a tömegáruk termelését is. Lehetne elvileg valamilyen helyettesítő módszerben gondolkodni, de ez nem megy egyik napról a másikra, és óriási költség- és erőforrás-vonzata volna. Persze, Indiában még van az acélgyáraknak kapacitása. Csak hát India jóval arrébb van, és az acél elég nehéz.

    Ráadásul van egy csomó elektronikai eszköz, ami kell az életünkhöz, hiszen gyors adatáramlás nélkül nem működhet a civilizáció…

    Pedig ezek beszerzése is egyre nehezebb lesz, már most is akadozik. A bajt tetézi, hogy fogytán van a homok, nem lesz elég az épületek, ipari létesítmények, utak létrehozásához. És ez nem a távoli jövőben fog megtörténni, ez már most is probléma.

    Nincs elég homok a Szaharában?

    Dehogynincs, csak az nem jó semmire. A betonozáshoz folyami homok kell, amit a víz koptatott, mert a folyami homok szemcséinek olyan az alakja, hogy a betonnak megfelelő szilárdságot biztosít. A szaharai homokot a szél koptatta, legömbölyített, nem használható a belőle készült beton. Ezért volt az, hogy amikor Dubajban építettek egy mesterséges szigetet felhőkarcolókkal, és kellett a sok beton, nem a szomszédos sivatagból szedték ki a homokot, hanem Ausztráliából szállítottak oda százötvenmillió tonnát, hajókon.

    De a chipekhez nem kell sok homok, azok kicsik…

    A félvezetőgyártás ilyen értelemben inkább kémiai történet, ott a szilíciumot a kvarcból lehet megfelelő tisztaságban előállítani, és ez nem áll rendelkezésre mindenhol. A szennyezettség miatt nagyságrendekkel több technológiai lépésre van szükség.

    Ezek a technológiák egymásra vannak utalva, és ha a szisztéma bármelyik elemét kivesszük, az egész borul. Nem tudok áttérni másfajta erőműre, ha nem tudok betonozni.

    És ha nem tudok betonozni, akkor nem tudok gyárat építeni, sem acélt gyártani, tehát a civilizáció működésben tartásához szükséges technológiák összeomlanak, és nincs helyettük másik. Ha nem tudok betonozni, nem tudok felállítani egy szélkereket sem. Ráadásul az egész modern civilizáció villamos energiával működik, és ez annyira kiszolgáltatottá és sérülékennyé teszi, hogy globális és tartós áramszünet esetén gyakorlatilag rövid időn belül összeomlana. Ha csak a Facebook lefagy egy pár órára, már az több milliárd dolláros kárt okoz.

    Mi a helyzet a megújuló energiával?

    El kell, hogy oszlassak egy mítoszt: megújuló energiaforrás nincs. Persze, a primer energiaforrás maga megújuló, mert a szél fúj, a nap süt. De a napból nem a számunkra hasznos formájú energia jön, azt át kell alakítanunk. A busmanoknak megfelel a nap úgy, ahogy van, de nekik nem kell áramot termelni; valóban fenntartható módon élnek, vadásznak, meg gyűjtögetnek, és elvannak azzal az energiával, ami a napból érkezik: a növények hasznosítják, ők meg begyűjtik. De nem tud és nem is akar visszatérni ehhez az életformához közel nyolcmilliárd ember.

    De ha az energetikai átmenet azt jelentené, hogy a fosszilis erőművek helyett fotovoltaikusak lesznek…

    Az elektromos áram előállítása akkor sem megújuló formában történik. A napelem nem energiaforrás, abban nulla energia van. Ráadásul 20-30 évig működik jobb esetben, utána már olyan kémiai átalakulást szenved, hogy nagyon nagy ráfordítással lehet csak újrahasznosítani az alkotórészeit. Ha 25 évig működik egy napelem, akkor az első hat évben csak azt az energiát termeli vissza, amit a gyártása során elhasználtak. És annak az energiának a nagy része, amit a napelem gyártásába be kell fektetnünk, szintén fosszilis. Szóval bezárult a kör. A kelenföldi kapcsolt hőerőmű, ami hőenergiát és villamosenergiát állít elő, 500 megawattot termel. Ha ezt napelemmel akarnánk Magyarországon megvalósítani, ahhoz ezer hektáros napelemparkot kéne létrehozni. És ezt általában olyan helyre kell tenni, ahol süt a nap, tehát ahol a növények is szívesen éldegélnének. Ráadásul a napelemekhez szükséges anyagokat tiszta formában előállítani, ez iszonyatos energiamennyiséget emészt fel. A szilícium gyakori elem a Földön, a kőzetekben van, de nagyon ragaszkodik az oxigénhez. Elképesztő energia kell ezeket a kötéseket elszakítani, és speciális technológia szükséges hozzá. Az alumíniummal hasonló a helyzet.

    Szokták úgy is definiálni a fenntartható vagy zöld energiát, hogy nem fokozza az üvegházhatást. Ilyen a szélerőmű.

    Nem ilyen, mert a hozzá szükséges betonalapzathoz már kibocsájtottunk irgalmatlan mennyiségű széndioxidot: egy tonna cement széndioxid-ekvivalense ugyancsak egy tonna. Tehát minden tonna cementből ugyanannyi széndioxid kerül a levegőbe a gyártás közben. És amikor a vasat az acélszerkezethez előállították, szintén a légkörbe jutott rengeteg széndioxid, nem is szólva arról, amikor a műanyaglapátokat legyártották kőolajból. Mire feláll egy szélerőmű, már majdnem annyi fosszilis energia van benne, mint amennyi energiát pár évig termelni fog. A szélerőmű a fosszilis energia szobra. A szennyezés már ott van a légkörben, és a lapát még meg sem mozdult.

    De aztán azért csak megmozdul, és elkezdi termelni az energiát anélkül, hogy füstölne.

    Igen, de annak az energiának, amit bele kell tenni, egész élettartama alatt csak a néhányszorosát tudja előállítani. Ez bődületesen rossz energiahatékonyság. Ez a hatékonysági szorzó a hagyományos nyersanyagok, mondjuk a lignit, vagyis a szén esetében körülbelül negyven. A kőszén, a kőolaj és a gáz is nagyon tömény energiaforrás, és a hőerőművi hasznosítása a veszteségek ellenére még mindig a leggazdaságosabb. Ha egy ilyen erőmű dolgozik negyven évig, ezalatt negyvenszer annyi energiát termel, mint amennyit a létrehozása és működtetése felemészt.

    Viszont a fosszilis erőművek, miközben energiát termelnek, folyamatosan szennyezik a légkört. És ez nem igaz például az atomerőműre. Értem a problémát a betonnal, de ha azt egyszer legyártják, utána már nem szennyez.

    Az atomerőműnek se rossz a hatásfoka, mert elég nagy az energiasűrűség, és ezek hosszú élettartamú erőművek. Urán viszont kell hozzá, és az szintén nem megújuló. Az urán hasadóanyag, a radioaktív bomlása természeti folyamat, a radioaktív bomlás tart a világegyetem kezdete óta, nem tudjuk se lassítani, se gyorsítani, de uránból véges készletünk van.

    Mennyi idő alatt fogy el?

    Legfeljebb kilencven év. Persze ha átállítanánk erre az egész globális áramtermelést, akkor sokkal rövidebb ideig tartanának ki a készletek.

    Nem lehet, hogy vannak rejtett urántartalékok valahol?

    Ez nem valószínű, a radioaktivitás elég jól detektálható.

    Miért nem találunk valami hatékonyabb módot a napenergia hasznosítására ahelyett, hogy a fosszilis anyagokat égetjük?

    A kőszén, akár a kőolaj, szintén a napenergiát tárolja. Úgy jött létre, hogy a földtörténeti múltban az a rengeteg növény begyűjtötte a napenergiát, elpusztult, eltemetődött, lesüllyedt, átalakult. Ma pedig ezek hatalmas energiasűrűségű, koncentrált napenergia-konzervek. Amikor hasznosítjuk, kibontjuk a konzervet. Csak hát az a gond, hogy húszezer év termését bontjuk ki egyetlen hét alatt. Százmillió évek alatt keletkeztek a kőolaj- és földgázmezők, amiknek most egy-kétszáz év alatt a nyakára hágunk.

    De olajból újabb lelőhelyeket találnak.

    Azért ez nem ilyen egyszerű. A ’70-es években kongatta meg a vészharangot a Római Klub, akkor volt divatos elmélet az olajhozamcsúcs; azt mondták, hogy nem lesz több kőolaj, és keresni kell alternatívákat.

    Aztán mégis megoldották, és most mindenre azt mondják, hogy majd megoldják. De ez a valósághajlítás tipikus esete. Ugyanis az elmélet helyes volt. Akkor volt vége a könnyen hozzáférhető olajnak, amit viszonylag egyszerű technológiával, gazdaságosan, koncentráltan, hosszú ideig ki lehet a föld alól nyerni.

    Zalában még mindig vannak ilyen himbás kutak, és van, amelyik még mindig működik. Ez viszonylag egyszerű, gazdaságos, mert kis befektetéssel dolgozik. Amit most olajforradalomnak neveznek, és a politikusok szerint Európát ki fogja segíteni, a palaolaj és palagáz kitermelése. Ez úgy működik, hogy a mélyebben fekvő rétegekbe belefúrnak, és utána nagy nyomással vizet, meg mindenféle vegyi anyagot pumpálnak be, hogy kiszorítsák az olajat. Igen ám, de egy fúrás nyomán három-négy hónapig lehet csak olajat termelni, aztán a hozam visszaesik, és újat kell fúrni. S ennek a repesztéses technológiának úgy néz ki az energiamérlege, hogy a megtérülés a befektetett energiának csak néhányszorosa. Ráadásul a palaolaj és a palagáz kitermelése sokkal nagyobb környezetszennyezést okoz. Persze a végén a benzinkútnál ugyanolyan vagy jobb minőségű üzemanyagot tankolunk, mint az 1970-es években, de jóval nagyobb anyag- és energiabefektetéssel. Vagy ott az olajhomok Kanadában, ami talajszerű, mint a sötét humuszos föld, el kell szállítani, fel kell melegíteni több száz fokra, hogy ki lehessen belőle nyerni az olajat. Ezek nagyon rossz energetikai hatékonyságú folyamatok

    De akkor miért nem bányászunk mégis inkább szenet? Az legalább van. 

    Sőt, ott fordított a helyzet, javul a szénbányászat hatékonysága, főleg, ha megnyitják a külszíni fejtéseket. Ott a korszerűbb, nagyobb eszközökkel fajlagosan kisebb költséggel és energiabefektetéssel tudunk energiahordozót kitermelni.

    De nem ég olyan jól, mint a gáz…

    Viszont kevesebb energiával jutunk hozzá, ráadásul szénből még több száz évre elegendő, könnyen hozzáférhető készletek vannak. Cserébe a szén égetése nemcsak nagy széndioxid-kibocsátással jár, hanem rengeteg kormot juttat is a légkörbe. A korom pedig ugyebár fekete, ezért elnyeli a napsugárzást, és tovább melegíti a légkört.

    Mi a helyzet a biomasszával?

    A biomassza a fotoszintézisen alapul, aminek nagyon kicsi a hatásfoka, egy százalék alatti. És a hasznosuló energiatartalma még kisebb, tehát ha a háztartások az energiát energiaerdőből akarnák nyerni, akkor körülbelül két hektárnyi erdő kéne minden ház mellé.

    Most a karbonsemlegesség a jelszó: kivezetjük a szén-, illetve biomassza alapú tüzelést, helyette például földgázzal termelünk áramot, mondván, hogy az nagyobb hatásfokú, és kevesebb szén-dioxidot termel. 

    Valós az éghajlatváltozás, és hatalmas benne a szén-dioxid szerepe, de csak erre az egyre koncentrálni a fenntarthatóság szempontjából zsákutca, és sajnos az uniónak ez a politikája. Az éghajlatváltozás is komplex rendszer, aminek nem a széndioxid-kibocsátás az egyetlen oka. De ha csak ennél maradunk: a földgáz, vagyis a metán ugyanúgy fosszilis anyag. Csakugyan nagyobb a hatékonysága, de azért termel szén-dioxidot, ráadásul mire eljut az égetés helyéig, egy része elszökik. A szivárgás miatt körülbelül 10 millió tonna metán kerül a légtérbe évente globálisan. Ez ráadásul közvetlenül üvegházhatású gáz, és erősebb a légkört melegítő hatása, mint a szén-dioxidé.

    Míg a klímaváltozást lassítani kívánó intézkedések nagy része a széndioxid-koncentráció és -kibocsátás csökkentésére koncentrál, a metánról még mindig nagyon kevés szó esik.

    Van egyáltalán olyan energiaforrás, amit globálisan hasznosíthatnánk úgy, hogy ne szennyezze a légkört, ne fokozza az üvegházhatást, és ne pusztítsa le a bolygót néhány tíz éven belül?

    Van egy ilyen megoldás, a vízerőmű. Annak a legjobb az energetikai hatásfoka.

    És ezen a ponton kezdenek kommentelni a környezetvédők, hogy micsoda környezetromboló őrültség ez… Ma a zöldmozgalom hőseinek számítanak azok, akik Bős-Nagymarost megakadályozták.

    Pedig az a 700 megawatt hiányzik ám. Többet tudna stabilan termelni, mint Paks egy blokkja. Persze, vannak mellékhatásai, és nem is lehet mindenhol megcsinálni.

    A zöldeknek abban teljesen igazuk van, hogy ez csakugyan megváltoztatja az ökológiai rendszereket, lokális szinten átalakítja a természetet. Ráadásul ennek is van üzemeltetési költsége. Meg aztán a víz elég kiszámíthatatlan tud lenni.

    Ha jég van, az is baj, meg az is, ha csökken a vízhozam, ami mostanában előfordul; ha aszály idején alacsony a Duna vízszintje, akkor az erőmű nem fog a névleges teljesítményén termelni. Tehát olyan külső tényezőktől függ a termelése, ami nem szabályozható.

    És a vízerőmű létrehozása nem jár rengeteg betonozással?

    Dehogynem, csak az utána megtérül, szemben a napenergiával. Szóval, ha az a kérdés, hogy mi az, ami tényleg fenntartható és nagy hatásfokú, mégiscsak az a válaszom, hogy a vízerőművet egyszer kell megcsinálni, és utána nagyon hosszú, évszázados nagyságrendű az élettartama. És a víznek elég nagy a sűrűsége, és ha olyan az esése, meg a hozama, akkor az a hatékonysági mutató, ami a napelemnél három, a hőerőműnél meg negyven, az a vízerőműnél száz fölötti.

    Az átlagos hírfogyasztó rendre arról értesül, hogy történnek jelentős előrelépések a fenntarthatóság felé. Európa már átállt például a bioetanol-tartalmú benzinre, mondván, hogy ezzel jót teszünk a bolygónak.

    Nem teszünk jót, az energetikai célú intenzív növénytermesztés csökkenti a biodiverzitást, és a bioetanol előállításának majdnem akkora az ökológiai lábnyoma, mint a kőolajfinomításnak. Energetikailag is nonszensz, hiszen föl kell szántani a földet, traktor kell, műtrágya kell hozzá, de azt is fosszilis alapanyagból állítjuk elő. A talajokat a mikroelemek tekintetében már így is kizsigereltük. Egy intenzív művelésbe vont talaj nyomelemtartalma már csak töredéke a természetesnek, persze a növények is jóval kevesebbet tartalmaznak mindenből, de egyelőre még nőnek. A talaj is erőforrás, több ezer éves, véges és érzékeny rendszer, aminek a képződési sebessége nagyon lassú, és most minden tápanyagát kiszipolyozzuk az egyirányú anyagforgalommal. És amikor betakarítjuk a termést, az az energiamennyiség, ami végül kijön belőle, kevesebb annál, mint amit befektettünk. A bioetanol zsákutca, ahogy a tervezett léptékben számos más zöldnek látszó kezdeményezés is az.

    Szinte félve kérdezem, hogy az elektromos autóval mi a helyzet… 

    Erőforrások értelmetlen pazarlása a köbön. Ott pihennek a garázsokban a 800 kilós akkumulátorokkal az elektromos autók, bennük a rengeteg kritikus kémiai elem, lítium, kobalt, amelyek készletei kimerülőfélben vannak. Fenntartható meg zöld jövőnek tekinteni, hogy mindenki elektromos autót vegyen, hát erre nincsenek jelzők sem. Ugyanis az erőforrások közül az anyag oldaláról sokkal keményebb korlátaink vannak, mint az energia oldaláról. Ha lenne végtelen mennyiségű anyag, nem lenne gond az energiával sem. Tudniillik az energia áramlik folyamatosan, de az anyag mennyisége a bolygón véges, ebből a szempontból zárt a rendszer. És a kémiai elemeket nem lehet egymásból átalakítani, ezt már általános iskolában megtanulja mindenki. Nem úgy működik a világ, hogy ha nincs elég lítium, akkor gyártunk lítiumot. Több milliárd éve a Napunknál sokszorta nagyobb csillagok belsejében és szupernóvákban létrejöttek ezek az anyagok, ennyi van, és kész. Itt a Földön ezeket nem tudjuk előállítani, sem máshonnan beszerezni. Az autóipari lobbi a politika támogatásával kitalált egy divatos irányt, aminek mentén újra lehet gazdasági növekedést és extraprofitot produkálni. A szabályozást úgy módosítják, hogy még az is kénytelen legyen igazodni  hozzá, aki nem ért vele egyet.

    Ennek a technológiaváltásnak az erőforrások oldaláról nincs meg a fedezete. Ha az úgynevezett fenntarthatóságra való átállás jegyében, amit 2050-ig meg akarnak csinálni, valóban megvalósítjuk az elképzeléseket, beleértve az elektromos autót, meg a „megújuló” energiatermelést, akkor az ehhez szükséges kritikus elemek ismert készleteit gyakorlatilag már az évszázad közepére kimerítjük.

    Rengeteg tudományos cikk foglalkozik már ezekkel a korlátokkal, de valahogy a politika meg a gazdasági lobbi egyszerűen nem hajlandó ezekről tudomást venni.

    És ha valami csoda folytán minden szempontot figyelembe vennénk, legalább az éghajlatváltozás visszafordítható lenne? Vagy legalább megállítható?

    Nem. Több százmillió tonna széndioxid és metán szabadul ki csak a permafrosztból már évente. Tudja, ez az állandóan fagyott talaj, a tundra, ami rohamosan olvad. Olvad a sarki jég, és elnyeli a napsugárzás energiáját a sötét víz ahelyett, hogy a jég visszaverné. Nem lehet itt már megállítani semmit. Ez egy hatalmas komplex rendszer, tele nagyléptékű öngerjesztő folyamatokkal, mint az említett példák, ezekkel már nincs mit tenni. A jég és a friss hófelszín 60–80 százalékát visszaveri a nap sugárzásának, a sötétkék vízfelszín pedig mindössze 6 százalékát. A különbözet hozzáadódik a Föld energiamérlegéhez, és gerjeszti tovább az olvadást. Több millió négyzetkilométer kiolvadt jéggel mit kezdünk? Visszafagyasztjuk?

    És emberi tevékenység nélkül ez nem történne…

    Nincs olyan eleme az éghajlati rendszernek, a Napból érkező sugárzást és a Föld pályaelemeit kivéve, amit ne módosított volna máris jelentős mértékben az emberiség. Például már a középkorban kivágtuk az erdők jó részét Európában, őserdők jószerével azóta sincsenek, ezzel máris megváltoztattuk a felszín sugárzás-visszaverő képességét. Sőt még korábban, más kultúrák is komoly hatást gyakoroltak, azután ami meg a második világháború után történt, az már a turbófokozat. És persze a háború sem környezetbarát, de gondoljon bele, ha vége lesz valaha, az újjáépítés mennyi energiát és nyersanyagot fog felemészteni: újrabetonozni mindent, újraépíteni a gyárakat, lakóépületeket, utakat…

    Ha nincs ez a háború, akkor lehet, hogy tovább alszunk. Lehet, hogy most felébred a világ.

    Lehet. Elvileg van még valamennyi erőforrás, tehát ha normalizálódna valahogy a helyzet, akkor azért még lenne mihez nyúlni. Csakhogy a gazdaságot és a politikát szinte kizárólag a rövidtávú gazdasági érdekek mozgatják.

  • MODERÁTOR
     

     

     

     

    Most már rövid a táv.

    De mindenki csak az aktuális évet, pénzügyi időszakot, választási ciklust akarja túlélni. A műanyag azért árasztotta el a világot, hogy kényelmesebb és olcsóbb legyen az életünk, gyártunk mindent, ami fölösleges és eldobható. És csodálkozunk, hogy a tengerek tele vannak szeméttel. Több százmillió tonna műanyagot állítunk elő évente és ennek nagy része fölösleges.

    Mik azok az anyagok, amik a jelenlegi életformánkhoz szükségesek, de már mindjárt elfogynak?

    Pár kivétellel majdnem az egész periódusos rendszert felsorolhatnám.

    Pedig hát az anyag nem vész el…

    És hogy van tovább?

    Átalakul.

    Hát ez az. Az anyagmegmaradás nem azt jelenti, hogy végtelenek a felhasználható készleteink. A felhasználás során átalakítjuk, szétszóródik, és többé nem tudjuk összegyűjteni. Hiába van meg, ha számunkra nem használható. Ha kibányásszuk az ezüstércet, kinyerjük az ezüstöt és felhasználjuk mondjuk több milliárd elektronikai eszközben, az utána meglesz máshol, csak annyira szétszórva és kis koncentrációban, hogy azt képtelenség technológiailag értelmezni. De a legkritikusabb helyzettel a foszforkészletek kapcsán kell majd szembenéznünk. A periódusos rendszerben azért vannak az elemek éppen ott, ahol, mert speciális tulajdonságokkal rendelkeznek. Egy-két tulajdonságukat ki lehet váltani, és néhány anyag más anyagokkal helyettesíthető, de a foszfor nem. Az egy evolúciós termék. A csontjaink alapanyaga kalcium-foszfát. Az ön szervezetében is van 800 gramm foszfor, az aminosavakban, a DNS-ben is. A foszfor életfontosságú elem, ezért ez a műtrágyák egyik komponense.

    És mi történik, ha elfogy?

    A modern, intenzív mezőgazdaságra szükség van ahhoz, hogy ennyi ember táplálékhoz jusson. Régen szépen megtermelték a növényt, az állat legelt, a trágyáját visszahozták a földre, a maradványait elásták, így visszajutott a foszfor, és maradt a földnek termőereje. Most már jórészt egyirányú a folyamat.

    A nagyüzemi mezőgazdaság megtermeli az élelmiszert, elszállítjuk a nagyvárosba, megesszük, a foszfor kiürül az emberi szervezetből, megy a csatornába, a folyóba, az óceánba, és volt, nincs. Régen a guanót, a madarak ürülékét használták foszforpótlásra azokon a mezőgazdasági területeken, ahol már kimerült a talaj. Hatalmas guanótelepek léteztek, már a 19. században háborúztak is értük, csakhogy ezeket mára kitermeltük.

    Már csak foszfátkőzetek vannak, 90 százalékuk Marokkóban. A készlet talán az évszázad végéig kitart.

    Tehát nem lesz kaja.

    Ennyi biztosan nem, talán a fele sem. És itt nincs B-terv. Nincs olyan, hogy kitalálunk más biológiai szabályokat, ha ezek nem tetszenek. Az ATP-molekulát, ami a fotoszintézis és a sejtlégzés folyamataiban energiaforrásként szerepel, nem lehet mással helyettesíteni, és a DNS-ben sem fogjuk kicserélni a foszfort, ahogy a csontjainkban sem, mert ezek nagyon hosszú evolúciós folyamat termékei. Igen, ez azt jelenti, hogy néhány évtized múlva az emberiségnek nagyon súlyos problémái lesznek az élelmiszerellátással. Persze lehet, hogy ebbe már most a háború kapcsán belekóstolunk. Az energiatermelés válsága is súlyos probléma lesz, de ehhez képest szinte eltörpül.

    Az egész modern technikai civilizációra nagyon büszkék vagyunk, eljutottunk a Holdra, és az egész arra épült, hogy fosszilis energia, elektromosság…

    Csakhogy hibáztunk, mert amikor a ’60-as években eljutottunk a Holdra, és elértünk a csúcstechnológiákig, nem kellett volna tömegesíteni mindent. Akkor kellett volna azt az elvet rögzíteni, hogy minden tartós és javítható legyen.

    Nem a szándékoltan elavuló, profitmaximalizáló irányba kellett volna fordulni, hanem megmaradni az anyag- és energiatakarékos szemlélet mellett.

    Gyerekkoromban a suszter megcsinálta a cipőt, a háztartási eszközöket megjavították, kicserélték benne az alkatrészt, az autókat is lehetett javítani, megbecsülték és újrahasznosították az anyagot. Szinte körforgásos gazdaság volt.

    Értem, hogy a ’60-as évek után kellett volna más irányba indulni, csak hát az emberi természet is adottság, ahogy a foszfor mennyisége is. Mitől változott volna meg az emberi természet a ’60-as években? Van bennünk egyfajta önzés, mának élés, kényelemszeretet.

    De ez az ember gyermeki énje, a kütyüzés, ami még a felnőtteket is elragadja; sokan az autójukat is státuszszimbólumnak tekintik, aztán egy nem is elég belőle, ha megengedhetik maguknak.

    A gyűjtögető és szerzési ösztön, a prosperitás vágya evolúciósan is bennünk lehet, hiszen kellett a túléléshez.

    De a szerzés és raktározás azokra a dolgokra irányult, amelyekre tényleg szükségünk volt. Évente új telefonra, több autóra, mindig a legújabb okosórára senkinek nincs szüksége. Ezt a jóléti igényt, az örökös kütyüzést és a megunt dolgok kidobálását, amitől valójában senki nem lesz boldogabb, mesterségesen teremti meg a marketing.

    Csakhogy a végeken, a harmadik világ üzemeiben emberek tömegei mégiscsak abból élnek, hogy legyártják ezeket a kütyüket. Nem mondhatjuk, hogy srácok, most jó útra fogunk térni, tehát bezárjuk a gyárat, ne dolgozzatok.

    Így van, mert az a társadalom is erre épült fel.

    Nincs remény?

    Vannak jó kezdeményezések, de ezek sporadikusak. Például, hogy a cégek a termékek helyett inkább szolgáltatást adjanak el. Amszterdamban a Schipol repülőtér nem lámpákat vesz egy cégtől, hanem fényt. Azt mondja, ennyi és ennyi lument kérek, ennyit fizetek érte. Amint a cég oldja meg az izzócserét, érdekeltté válik abban, hogy hosszú élettartamú legyen az izzó, vagy javítható legyen a reflektor. Ha egy cég bérbe adja a mosógépet vagy a telefont, nem kell megvennem. Fizetek a szolgáltatásért, és nem az én gondom, ha elromlik; innentől a cég abban érdekelt, hogy az eszközök strapabírók és hosszú élettartamúak legyenek. Teljesen megfordulna a piac logikája. Most az az érdeke, hogy évente vegyél újat, akkor meg az lenne az érdeke, hogy húsz évig ne kelljen ránézni sem. Nekem a városi roller egyébként tetszik. Nem az, hogy szétszórják a járdán, de filozófiájában előremutató, hiszen nem birtoklom, nem viszem be a hálószobába, hanem használom, és a rendszer ezt szolgáltatásként biztosítja. És amikor nem én használom, használja más.

    Reggel elmegyünk a munkahelyre, ott áll a méregdrágán vett autó egész nap, este hazamegyünk vele, megint egész éjjel áll a fűtött garázsban. Ehelyett a közösségi autózást kéne bevezetni?

    Persze, és nem kéne ennyi autó, ennyi parkolóhely. Csak hát ezek a „sharing economy” elképzelések nagyon gyerekcipőben járnak, és a tulajdonosi szemléletet, meg a spájzolási ösztönt nagyon nehéz az emberekből kiirtani, hiszen státuszszimbólum is az autó. Pedig ennek az erőforrás-igénye töredéke volna annak, mint amire a mostani világ fel van építve. Ugyanakkor a szolgáltatásnak ugyanúgy megvan a munkaerő-igénye, csak másfajta kompetenciák kellenek. És itt nem kéne csodákat művelni, tehát egy ilyen modell akár működőképes lehetne globálisan is.

    A modern élet, a civilizáció ebben a formájában meddig tartható fent? Borúlátó, ha arra gondol, hogy mi lesz az emberiséggel 30-40 év múlva?

    Nincs annyi idő sajnos.

    Húsz éven belül katasztrófa várható. Talán hamarabb. Nagyon sokan látják ezt a tudományos világban, és nagyon kevesen a politikában és a gazdaságban.

    Pedig ez nem valami extra tudás: az, hogy a Föld zárt rendszer az anyag szempontjából, és szinte kifogytak a nyersanyagaink, nagyon könnyen belátható. Az a baj, hogy kommunikációval, lózungok hangoztatásával mindent el lehet fedni, és az emberek elhiszik az összes hazugságot, ami rájuk dől. Pedig hiába írjuk az óriásplakátra, hogy nagyon jó lett a termés, ha nem lesz élelmiszer. Ilyet már megéltünk egyszer, akkor sem működött. A világ beleragadt az alternatív valósággyártásba, de a fizikai valóságot ez egyáltalán nem érdekli. A pénzügyi válságot valamennyire lehetett úgy kezelni, hogy nyomtattak egy kis pénzt, megmentettek egy-két bankot…

    De a pénz absztrakt, az értéke egy kollektív megegyezéstől függ.

    Ezért lehet manipulálni. A valóság viszont, amit a természettudományok eszközeivel tudunk leírni, ilyen módon manipulálhatatlan. Ha nincs homok, nincs foszfát, nincs nyersanyag, akkor nincs elegendő táplálék, és ennyi ember számára nincs élet. Már több mint harminc kritikus elem van, aminek a koncentrált forrásai hamarosan elapadnak.

    Talán nem a nagy cégektől meg a politikai csúcsvezetőktől várhatjuk a változást, hanem a saját háztartásunkon belül kell elgondolkozni, hogy mi az, amiről le tudunk mondani. Talán sokat lehet tenni olyan apróságokkal, hogy nem cserélem le ezt a mobiltelefont, amíg működik…

    Ha még újra lehetne konfigurálni a társadalmat, azt a mesterséges igényturbózás megszüntetésével kezdeném, hogy tényleg mindenki csak azt vegye, amire szüksége van. Mert van itt egy durva paradoxon: minél jobban élünk, annál rosszabbul élünk; egyre többet kell dolgozni, hogy meglegyen a pénz arra, ami miatt azt gondoljuk, hogy jobban élünk, de közben tönkretesszük magunkat, a világunkat, a gyerekeink meg az unokáink jövőjét.

    De ha el is indulna egy ilyen kollektív belátás, egy új hozzáállás, akkor is sok mindennel elkéstünk. Ez a féktelen növekedés és jólét legkésőbb 2040-ig véget ér, a modern civilizáció súlyos válságba kerül. Ha más nem, a mostani háború világossá tette, hogy itt erőforrás-válság lesz.

    Marokkónak van foszfora szinte egyedül, de mi van, ha a marokkói kormány ezt már nem adja oda senkinek? Ugyanúgy az oroszoknál van egy csomó nyersanyag, ami sokat számít a világkészletben. Lehet embargózni, de ezzel néhány év alatt kölcsönösen lehetetlen helyzetbe hozzuk egymást. A brutális erőforrásválság, ami úgyis eljött volna a túlhasználat, a hígulás, a készletek kimerülése miatt, az most a háborúval előre ugrott tíz-húsz évet, vagy harmincat. Ennek az egyenletnek a valós számok halmazán már nincs megoldása.

    De azért lesz levegő és napfény?

    Persze, azzal nincs gond. A Föld alapvető életfeltételeit nem tudtuk elrontani. Egyedül valami nagyon extenzív nukleáris katasztrófa lenne képes erre. Ha az nem következik be, nem lesz olyan mértékű változás, ami a földi életet lehetetlenné teszi. Csak épp a modern társadalom, a mi világunk omlik össze. Akik eddig sem használtak villamos energiát, és nem a szupermarketben vették az ennivalót, azoknak mindez ezután sem fog kelleni. Vannak olyan törzsi kultúrák a Csendes-óceáni szigeteken, vagy az Amazonas esőerdőinek a belsejében, akiknek szinte mindegy, hogy a modern technikai civilizáció összeomlik. Ők túl fogják élni. De a nagyvárosokba zárt modern társadalmaknak nincs B-terv, ott technológia és energia nélkül egyszerűen nem lehet majd életben maradni. Az Amazonas-menti őserdőben csak annyit fognak észrevenni az egészből, hogy jé, eltűntek azok a villogó és mozgó csillagok és fura hosszúkás felhők az égről…

  • MODERÁTOR

    Horogra akadt az Északi-tó tolvaj remetéje

    Szerző: Ballai Vince [origo]

     

    Évtizedek óta járta a szóbeszéd az USA Maine államának tóvidékén egy rejtélyes fickóról, aki télen eltűnik, de tavasztól őszig vígan fosztogatja a tóparti nyaralókat. Pénzt és értékeket soha nem lopott, de ruhát, felszerelést, italt és ételt annál inkább. A múlt héten mozgásérzékelős kamerával csípték nyakon a 27 éve remeteként bujkáló fickót.

    20130412-christopher-knight-remete-maine5.jpg

    Cristopher Knight az iskolai évkönyvben

    "They say he'd sit for days watching things that grow
    Or counting eagles over head and everything below
    Sometimes he'd listen to the wind filling up his mind
    Counting raindrops one by one to pass away the time."

    (Mondják, napokig nézte, hogy nőnek a fák,
    Sasokat számolta, hogy szállnak felette át,
    Néha a szél dalaival töltötte meg a fejét,
    Vagy esőcseppeket számlálva múlatta idejét.
    Troy R. Bennett: Az Északi-tó remetéje, részlet)

    Évtizedek óta, jóformán generációkon át járta a szóbeszéd az USA leginkább észak-keletre fekvő, tavakkal sűrűn pöttyözött államában egy remetéről. A sűrű erdeiről is ismert Main állam Belgrád nevű tóvidékén, fekvő North Pond (Északi-tó) és a közeli kisebb tavak partjainak üdülő- és kempingtulajdonosai között sokszor került szóba a rejtélyes ismeretlen, aki rendszeresen látogatta és fosztogatta a hétvégi házakat, gyerektáborokat, kempingeket.

    Több jel is arra utalt, hogy az elkövető ugyanaz a személy lehet. Jellemzően kora tavasszal és késő ősszel csapott le, amikor még és már nem volt senki a nyaralóházakban, de még voltak ott ellopható dolgok. Soha nem tört be ablakot (a zárakat feszítette fel), nem rongált, és csak alapvető dolgokat vitt magával: fagyasztott húst, akkumulátorokat, elemeket, égetett szeszt, sört, ruhaneműket. "Kint hagyhattad a telefonod, pénzedet, irattárcádat, és hozzá nem nyúlt volna" - idézte a Bangor Daily News Maine állambeli amerikai lap Harvey Chesleyt, az egyik tóparti kemping és gyerektábor, a Pine Tree Camp vezetőjét.

    "Furcsa, hogy mindig is így volt. Amióta eszemet tudom, tudtunk a remetéről" - mondta a lapnak Jodie Mosher-Towle, a helyi telektulajdonosok érdekvédelmi szervezetének tagja. A szervezet éves közgyűlésein hosszú évek óta visszatérő téma volt a rejtélyes betörő. "Minden évben felmerült, hogy a rendőröknek sikerült nyomra bukkanniuk, vagy azt hitték, végre láttak valakit. Aztán 20-30 percen keresztül beszélgettünk valakiről, akinek a létezésében nem is voltunk biztosak."

    Senki nem ismerte fel

    A telektulajdonosok az évek során egyre komolyabb biztonsági berendezésekkel - mozgásérzékelőkkel, kamerákkal - látták el nyaralóikat. Volt, hogy rajtakapták, és megpróbálták feltartóztatni, de mindig meglépett. Tavaly több kép is készült a titokzatos behatolóról, de hiába plakátolták tele a környékbeli kisvárosokat, hiába mutogatták meg a képeit mindenkinek, senki nem ismerte fel a nagydarab, középkorú, szemüveges fickót.

    20130412-kep-leirasa-christopher-knight-remete.jpg?width=500&profile=RESIZE_584x
    Knight, a betörő egy biztonsági kamera képein

    Egyes történetek szerint kenuval járt kempingtől kempingig, de a kölcsönvett csónakot a portyák után visszavitte oda, ahonnan elkötötte. Híre egyre terjedt a környéken, 2009-ben egy Facebook rajongói oldalt is indítottak a North Pond-i remetének címezve, soktucatnyi követővel (ez ma már nem él), a napokban pedig egy helyi zenész countryballadát írt róla (ebből származik a fenti idézet is).

    A ravaszul rejtőzködő, a magára hagyott nyaralók készleteit dézsmáló férfit hiába keresték a térség rendőrei. Terry Hughes őrmester évek óta foglalkozott az üggyel, de csak nem jutott közelebb a megoldáshoz. Idén tavasszal aztán az amerikai határőrség együttműködésével a helyi őrsre bekötött mozgásérzékelő kamerát szereltek fel a betörő által az évek során legalább ötven alkalommal meglátogatott és kirámolt Pine Tree Campben. A kamera a múlt héten az egyik nap jelzett, Hughes hat percen belül ott volt, és lefülelte a betörőt.

    27 év a vadonban

    Az elfogott, a kérdésekre szégyenlősen, monoton hangon válaszoló, borotvált, tiszta, és ugyan lopott ruhában, de rendesen felöltözött gyanúsított, Cristopher Knight szavaiból hihetetlen történet bontakozott ki. Kiderült, hogy a rejtélyes, nyaralókat fosztogató remete valóban ő maga, és hogy 1986-ban, 19 évesen egyik pillanatról a másikra fordított hátat társadalomnak. Hátra se nézve bevetette magát a vadonba, és ha hihető, amit mond - több bizonyíték is alátámasztja -, elfogásáig, közel három évtizeden át csak egy alkalommal beszélt valakivel, akkor sem sokat.

    20130412-christopher-knight-remete-maine-erdo-illusztracio.jpg?profile=RESIZE_710x
    Erdő Maine-ben

    A helyi lapok beszámolóiból az derül ki, hogy az embertársaival minden kapcsolatot megszakító Knight igazi túlélő, de opportunista remete is volt egyben. Az erdő közepén, fürkész szemek elől ügyesen elrejtve kialakított táborában ugyan soha nem gyújtott tüzet - hogy le ne bukjon -, de (lopott) gázfőzőn mindig főzött magának (lopott) ételt. Kint élt a vadonban, de soha nem halászott vagy vadászott, mert - mint kihallgatóinak elmondta - "túl nagy fáradság lett volna". Ehelyett rájárt a nyaralótulajdonosok készleteire.

    Télen nem keresett magának meleg menedéket, hanem a vadonban húzta ki, fűtés nélkül. Az államra jellemző kemény, havas teleken a fák közé kifeszített ponyvák alatt, sok hálózsákba bugyolálva óvta ősszel felhizlalt testét, ellopott és kiolvasott könyvekből és National Geographic magazinokból készített derékaljon.

    A rejtőzés művésze

    Mindent annak rendelt alá, hogy a lehető leginkább rejtve maradjon. A tábort november és március között nem hagyta el, nehogy a hóban hagyott lábnyomai elárulják, olvadás után is csak sötétben merészkedett ki, és igyekezett gyökerekre, sziklákra, tuskókra lépni, hogy ne hagyjon árulkodó nyomot. Az Északi-tó illetve a környező kisebb tavak térségét sem hagyta el soha, mikor ennek okairól kérdezték, azt mondta: tudta, meddig merészkedhet el, hogy még az éj leple alatt visszaérjen táborába. Olyan jól rejtőzködött, hogy 27 év alatt állítólag mindössze egy alkalommal futott össze valakivel egy ösvényen. Annak csak annyit mondott, hogy helló, és gyorsan továbbállt.

    20130412-christopher-knight-remete-maine-szallashely.jpg?profile=RESIZE_710x
    A remete táborhelye

    Rejtekhelye ugyanakkor csak 30 perces gyaloglásra volt a Pine Tree Camptől. Amikor odakísérték, a vadőrök igencsak meglepődtek. A helyet olyan ügyesen választotta meg a remete, hogy nagyon nehéz volt észrevenni. Chesley szerint előző ősszel egy vadásszal egészen a közelébe kerültek, amikor egy elhagyott építményre tévesen azt hitték, hogy az a remete lakhelye. Attól alig futballpályányi távolságra volt a valós rejtekhely, de akkor elkerülte a figyelmüket.

    "Amikor megérkeztünk a táborhelyére egy fás részen keresztül sétáltunk - mesélte Hughes. - Előrepillantottam a válla fölött, alig várva, mit fogok látni vajon, egy lerobbant sátrat, vagy egy kalyibát? Kikerültünk egy sziklát és egy fát, és hirtelen ott álltunk a táborhely közepén, amelyre 30 méterrel odébb még semmi nem utalt. Egészen sokkoló volt" - idézte a Bangor Daily News a férfit lefülelő őrmestert.

    Sasok számlálva

    Maga a nyomozó is mítosznak gondolta a remetéről szóló szóbeszédet, amíg meg nem látta a táborhelyet, ahol mindenütt szeméttel teli hordók álltak, és tele volt eldobált elemekkel, a fák között kötelek voltak kifeszítve, rajtuk ruhák és sátorlapok. A kötelek némelyike az évek során mélyen belevágódott már annak a fának a törzsébe, amelyre ráhurkolták. A tábor közepén egy felfordított műanyag vödör állt. A tábort átkutató rendőrök ügyködése alatt végig ott ült, és az eget kémlelte. Amikor megkérdezték, mit csinál, azt mondta, a sasokat nézi, pontosan tudja, egy nap hány sas szél el fölötte. Arról is beszélt, mit csinált ezen kívül egész nap: olvasott és meditált.

    A szemüvegén kívül minden rajta lévő ruhadarab közeli táborokból nyaralókból ellopott dolog volt. Az egyik becses zsákmánya egy kis tranzisztoros rádió volt, amelyen gyakran hallgatott egy rockzenét sugárzó adót, vagy a konzervatív Rush Limbaugh műsorát. Tudta, ki az elnök, tisztában volt a politikai helyzettel, de nem vágyott társaságra. Azt állította, soha nem betegedett vagy sérült meg, és nem tud arról, hogy bármilyen egészségi problémája lenne.

    20130412-christopher-knight-remete-maine.jpg?profile=RESIZE_710x
    Az Északi-tó remetéje

    A társadalomtól való különvonulására nem tudott különösebb indokot szolgáltatni. A helyi lapok ugyan feltételezték, hogy egy közeli unokatestvére halála közrejátszhatott abban, hogy 1986-ban 19 évesen - a táborbeli szakkörökön mindig lelkes, de iskolatársai által is visszahúzódónak ismert - Knight egyszer csak otthagyott mindent, de erről most nem akart beszélni.

    A rendőrök szerint a jelenleg a nyomozás lezárását - körülbelül ezer betöréssel gyanúsítják - őrizetben váró férfi jól alkalmazkodik a civilizációhoz, szóba áll másokkal, de nem érdekli különösebben, mi lehet a családjával vagy egykori barátaival. Azt sem tudja megmondani, mit fog kezdeni magával, majd ha lejár börtönbüntetése. "Fogalma sincs róla. Az egész ügy szürreális. Ő maga szürreális. A táborhelye szürreális. De mégis valós - idézte a Bangor Daily News az őt elfogó egyik rendőrt.

  • MODERÁTOR

    Jobb lenne kerülni ezeket a mérgeket

    Forrás: origo / Tátrai Péter | Víg Julianna

    Minden eddiginél alaposabb felmérés készült a környezetünkben lévő veszélyes anyagokról. Hogyan kerülnek a szervezetbe, milyen betegségeket okozhatnak, és hogyan kerülhetjük el a leggyakoribb fajtáikat? Átnyálaztuk az ENSZ Környezeti Programja és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által közreadott jelentést.

    A környezetből, a háztartási és ipari termékekből, az ivóvízből és táplálékból megszámlálhatatlan vegyület kerül a szervezetünkbe. Ezek részben természetes eredetűek, ám jórészt szintetikusak, és csak kevésről tisztázott pontosan, milyen hatást gyakorolhatnak a hormonrendszer finom egyensúlyára. Az ENSZ és a WHO szakemberei által most közzétett alapos felmérés arra figyelmeztet, hogy a hormonális szabályozást megzavaró vegyületek (az angol szakkifejezés, az "endocrine disrupting chemicals" rövidítése alapján EDC-k) valószínűleg egy sor betegséggel összefüggésbe hozhatók.

    A hormonális szabályozást megzavaró legismertebb vegyületek (endokrin diszruptorok)

    BPA (biszfenol A): Az ösztrogén hatását utánzó (xenoösztrogénként viselkedő) BPA-t főként polikarbonát műanyagok előállításához használják. BPA-t tartalmazhatnak például üdítőitalos vagy vizes palackok, műanyag ételtartók, pénztári blokkok, vízvezetékek, konzervdobozok belseje, befőttesüvegek teteje. A közelmúltig a legtöbb cumisüveg is tartalmazott BPA-t, 2011-ben azonban - az Egyesült Államok és Kanada gyakorlatát követve - az EU-ban betiltották az ilyenek forgalmazását.

    Parabének: Szintén xenoösztrogén vegyületek, kozmetikai és tisztítószerekben használják őket tartósítószerként, baktérium- és gombaölő hatásuk miatt. Főként nagy víztartalmú termékek tartalmazzák, például dezodor, fogkrém, sampon, hajbalzsam, hidratálókrém, borotvazselé, arclemosó, bőrradír, síkosító, napvédő spray, cipőkrém.

    Ftalátok: Elsősorban műanyagok, például polivinil-klorid (PVC) lágyítására, puhítására használják. Megtalálhatók beltéri burkolatokban, orvosi eszközökben, élelmiszerek csomagolásában, szigetelőanyagokban. Számos kozmetikumban, tisztítószerben is alkalmazták a termékek színének és illatának tartósítására, és sokszor nem szerepelt külön az összetevők listáján, ugyanis az illatanyag (az összetevők közt fragrance, perfume névvel jelölve) összetétele gyártási titok. Az EU-ban a legtöbb ftalátot ma már nem szabad kozmetikai termékekben, gyerekjátékokban és cumikban alkalmazni.

    Triklozán: Az eredetileg orvosok által használt triklozán antibakteriális vegyület, amely számos kozmetikumban (szappanokban, tisztítószerekben, dezodorokban, fogkrémekben), ruházatban (zokni, sportruházat), szőnyegekben, konyhai eszközökben, szemeteszacskókban, légkondicionálókban megtalálható. A triklozán lebomlása során dioxin keletkezik, amely ismert karcinogén, a szennyvízbe kerülve pedig reagálhat a víz fertőtlenítése során használt klórral, és így számos veszélyes, karcinogén klórvegyület keletkezhet.

    Polibrómozott difenil-éterek (PBDE): Égésgátló, éghetőséget csökkentő anyagok, amelyeket a 70-es évek óta használnak számos textília (például kárpitok, matrachuzatok), elektronikai eszköz, bútor és építőanyag adalékaként. A 2001-ben Magyarország által is aláírt stockholmi egyezmény tiltja a gyártását és alkalmazását.

    A fenti anyagokról - és számos más környezetszennyező vegyi anyagról - részletes információk olvashatók itt.

    Ezeket az anyagokat többnyire a termékek címkéjén is feltüntetik. Ha lehetőség van rá, válasszunk inkább olyan termékeket, amelyek nem tartalmaznak ilyen vegyületeket.

     

    Honnan származnak ezek a vegyületek?

    Az emberi és állati szervezet egészsége nagyban függ attól, hogy a hormonrendszer, amely az anyagcsere-folyamatoktól a növekedésen és fejlődésen át az alvásig, a kedélyállapotig számos alapvető élettani funkciót és jelenséget szabályoz, megfelelően működik-e. Az EDC-k olyan vegyületek, amelyek ezt a komplex és érzékeny szabályozórendszert zavarják meg úgy, hogy megnövelik egyes betegségek kialakulásának esélyét. Egyes EDC-k a környezetben természetes módon is előfordulnak, míg sok más ilyen vegyületet - egyebek mellett a növényvédőszer-, az elektronikai vagy a kozmetikai iparban - szintetikus úton állítanak elő. Sőt akár adalékanyagként, akár szennyezésként az ételeinkben is találhatók EDC-k.

    Milyen betegségekért felelhetnek?

    Az ENSZ és a WHO most megjelentetett tanulmányában, amely mindeddig a legteljesebb körű  felmérés, a szerzők rávilágítanak az EDC-k és az olyan egészségi problémák közötti lehetséges összefüggésre, mint a férfimeddőség, a rejtettheréjűség, az emlőrák, a prosztatarák, a gyermeki idegrendszer fejlődésének zavarai, a figyelemzavaros-hiperaktív viselkedés, illetve a pajzsmirigyrák.

    Állatkísérletes eredmények nyomán számos egyéb betegség kapcsán is felmerül a gyanú, hogy legalább részben az EDC-k állnak a hátterében: ezek között említhető a cukorbetegség, a fertőzésekkel szembeni csökkent védekezőképesség, az autoimmun kórképek (például a gyulladásos bélbetegségek), az asztma, a szív- és érrendszeri betegségek (az agyvérzést is beleértve), valamint az idegrendszer leépülésével járó krónikus betegségek közül az Alzheimer- és a Parkinson-kór.

    20130222-hormonrendszert-megzavaro-vegyuletek-ftalatok-ftalatokat.jpg?width=500&profile=RESIZE_584x

    Hogyan kerülnek a szervezetbe?

    Az EDC-kkel a legváltozatosabb módokon kerülhetünk érintkezésbe. Ezek a vegyületek rendszerint ipari, városi vagy mezőgazdasági károsanyag-kibocsátással, illetve a szemétégetés melléktermékeként kerülnek a környezetbe, az emberi szervezetbe pedig a táplálékkal, a belélegzett levegővel és porral, az ivóvízzel, valamint közvetlen bőrkontaktus útján jutnak be. A kisgyermekek ráadásul fokozottan veszélyeztetettek, részben a felnőttekénél aktívabb anyagcseréjük folytán, részben amiatt, hogy a kezükre kerülő szennyeződések nagyobb eséllyel jutnak be a szájukon át a szervezetükbe. "A kemikáliák egyre inkább a modern élet részét képezik, és az egyes nemzetek gazdaságai számára hasznot hajthatnak, azonban nem megfelelő kezelésükkel alapvető fejlődési célok elérését, általánosságban a fejlődés fenntarthatóságát kockáztatjuk" - hangsúlyozza Achim Steiner, az ENSZ környezeti programjának egyik felelőse.

    Nyolcszáz gyanús vegyület

    Természetesen az iparosodott világban egyre gyakoribbá váló betegségekért nem egyedül a környezeti kemikáliák tehetők felelőssé, ezekért egy sor más faktor, egyebek között az átlagéletkor növekedése és az egészségtelen táplálkozás is okolható. Azonban nehéz az okokat és a következményeket pontosan feltárni addig, amíg óriási hézagok tátonganak tudásunkban. Ezért a tanulmány szerzői cselekvési tervet javasolnak, amelyben az eddigi gyakorlatot, miszerint csak néhány ismertebb EDC-t vizsgáltak részletesen, jóval átfogóbb stratégiának kellene felváltania, hogy ne csak a jéghegy csúcsát lássuk.

    Körülbelül 800 vegyületről gyanítható, hogy beleszól hormonrendszerünk működésébe - akár a hormonhatást kiváltó molekuláris kapcsolók, a hormonreceptorok szintjén, akár a hormonok testünkben zajló előállításának és átalakításának befolyásolásával -, ám ezeknek csak elhanyagolható hányadáról készült olyan részletes tanulmány, amely a teljes szervezet szintjén fellépő endokrin hatásokat azonosíthatta volna. Valójában a ma kereskedelmi forgalomban lévő vegyületek túlnyomó többségéről egyáltalán nem készültek ilyen jellegű felmérések.

    Sokat el is hallgatnak

    Hiányos ismereteink ellenére már most komoly bizonyítékok szólnak amellett, hogy a terhes anyák által a munkahelyen elszenvedett egyes vegyi ártalmak emelik a fiúgyermekekben a rejtettheréjűség esélyét; bizonyos halogénezett szénhidrogén-származékok az erre veleszületetten érzékenyebb nőkben fokozzák a mellrák kockázatát; a férfiakban pedig jobbára azonosítatlan munkahelyi és mezőgazdasági szennyezők hatására emelkedik a prosztatarák veszélye. Ha a feltételezett EDC-k mindegyike átesne az alapos hatásvizsgálatokon, valószínűleg seregnyi újabb összefüggést ismernének fel.

     

    20130222-hormonrendszert-megzavaro-vegyuletek-bpa-biszfenol-a.jpg?width=500&profile=RESIZE_584x

    A biszfenol A vegyület

    Az ENSZ-jelentés készítői felhívják a figyelmet arra is, hogy nem elegendő csupán egyes EDC-ket tanulmányozni, hiszen a valóságban az emberi és állati populációk az ipari szennyező anyagok jellegzetes keverékeivel találkoznak, és ezek hatása összeadódhat. Végezetül azt is a sürgető teendők listájához sorolják, hogy az ipar szereplőivel komolyabban be kell tartatni jelentési kötelezettségüket, mert sok EDC az elhallgatás miatt marad homályban. A tudományos élet szereplői között pedig, különösen a fejlődő és feltörekvő országokban, javítani kell a nemzetközi szintű kommunikációt.

  • ALAPÍTÓ

    Ilyen lenne az új nyugdíjrendszer

    A legnagyobb ellenérzéseket az válthatja ki, hogy a koncepció alapján az egygyermekesek és a gyermektelenek csökkentett összegű nyugdíjat kapnának. Kérdéses, hogy az elképzelések megvalósulnak-e. A Fidesz ugyanis már 11 éve dédelgeti az egyéni számlás rendszer bevezetésének ötletét, de jövőre sem lépi meg.
     

    A gyermekvállalást honoráló, pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszer bevezetését szorgalmazza a Népesedési Kerekasztal. A javaslatot az Új Baby Boom - A középosztály gyermekvállalási forradalma című vitaanyagban tette közzé a Nemzetgazdasági Minisztérium.

    Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pénteken törvénymódosítást nyújtott be a parlamentnek, amelynek lényege, hogy 2013-ban is a jelenlegi nyugdíjszámítási módszer marad életben, szemben a korábban törvényben rögzítettekkel, amelyek szerint a következő évtől már nem a nettó, hanem a bruttó keresetek alapján kellett volna számítani a nyugdíjakat. Megszületett a magánnyugdíj-pénztári tagok által várt törvénymódosítás is: teljes összegű nyugdíjat kapnak a 2010. szeptember 30-át követő időszakra.

    "Minden eszközzel világossá kell tenni, hogy a járulékfizetés nem öngondoskodás, hanem az előző generációval szemben fennálló kötelezettség teljesítése" - szögezi le a Nemzetgazdasági Minisztérium Családbarát Magyarországért Munkacsoportja által közzétett Új Baby Boom vitaanyagban a Kopp Mária, időközben elhunyt orvos-pszichológus nevével fémjelzett Népesedési Kerekasztal. Az általuk javasolt nyugdíjrendszer az egyéni járulékbefizetésekre alapulna. A nyugdíj megállapításának alapját az új rendszerben a biztosított idő alatt összegyűjtött pontok, a mindenkori átlagbér és a várható átlagos élettartam képeznék. Eddig a rendszer nagyjából megegyezne a Németországban alkalmazottal, azonban egy jelentős korrigáló tényezőt is beiktatna, mégpedig azt, hogy a megszerzett pontok alapján kiszámított járadék megállapításakor a felnevelt gyermekekhez kötődő pénzbeli és időbeli ráfordításokat is figyelembe venné.

    Az előterjesztés szerint a pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszerben tökéletesen megvalósul a generációk közötti szolidaritás. Egyértelműen meghatározható, hogy a magánszemély mennyi járulékot fizetett be az előző generáció nyugdíjának biztosítására, és saját maga mennyi nyugdíjra számíthat.

    A vitaanyagban szinte szó szerint köszönnek vissza a Botos József egyetemi docens, a Heller Farkas Közgazdasági Intézet vezetője, valamint Botos Katalin, egyetemi tanár, a Szegedi Egyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Doktori Iskola vezetője által a Pénzügyi Szemlében közölt cikksorozatban megfogalmazott nyugdíjreform-elképzelések. A két közgazdász javaslatának lényege: a nyugdíjrendszert úgy kell fenntarthatóvá tenni, hogy az intézkedések a negatív népesedési folyamatok megfordításához is hozzájáruljanak.

    Az általuk javasolt pontozásos rendszer lényegét a 2010-es adatokra alapozva a következő számítással mutatják be:

    Az adott évben a nyugdíjjárulék mértéke összesen 34 százalék volt (egyéni járulék 10, a munkáltatói 24 százalék). A havi bruttó átlagbér 213 ezer, a nettó 139 ezer forint volt. A bruttó bérre vetített 34 százalék 72 420 forintot tett ki. Ez az összeg a nettó bérre vetítve mintegy 52 százalékos járulék-mértéket jelent. Ebből - az akkori szabályok és járulékmértékek szerint - 36 százalék fordítódott az öregségi nyugdíjakra.

    A pontrendszer nemzetközi gyakorlata szerint a nettó átlagbér jelent egy pontot. Ily módon az évente fizetett 36 százaléknyi, nettó átlagbérre eső járulék 0,36 pontot jelent. Vagyis 40 év szolgálati idő alatt egy, a mindenkori átlagbért kereső munkavállaló összesen 14,4 pontot szerez.

    A pontrendszer szerinti nyugdíjat úgy számítják ki, hogy az aktív korban megszerzett pontok számát elosztják a nyugdíjba menetel időpontjában várható élettartam éveinek számával. Az így kapott hányados, és a mindenkori nemzetgazdasági átlagbér szorzata a nyugdíjas nyugdíjjáradéka.

    2010-ben 17,5 év volt a nyugdíjba vonulás után várható élettartam a nemek átlagában. Vagyis a példa szerinti átlagnyugdíjat úgy kapjuk meg, ha a 14,4 pontot elosztjuk 17,5-tel, majd a kapott 0,82-os számértéket megszorozzuk az adott évi nettó átlagbérrel, azaz 139 ezer forinttal. Így 114 ezer forint lesz az átlagos nyugdíj a 2010-es adatokkal számolva. Természetesen az átlagtól eltérő keresettel rendelkezők, akik ennek megfelelően több, vagy kevesebb járulékot fizettek, ennek megfelelően több, vagy kevesebb pontértékre tettek szert, s így nyugdíjuk is az átlagtól eltérő lesz - magyarázzák a szakértők.

    Mindenkinek kellene maga mögé állítania egy új járulékfizetőt

    Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a befizetett járulékok alapján járó nyugdíjaknál azt is figyelembe kell venni, hogy rendelkezésre állnak-e majd az adott időszakban azok a munkavállalók, akik a járulékot fizetik. A rendszer fenntarthatóságához minden jelenleg aktív korúnak legalább egy járulékfizetőt kellene maga mögé állítania. Ehhez az kellene, hogy a szülőképes korú, 15-49 év közötti nők átlagosan legalább 2 gyermeket vállaljanak. Ezzel szemben - a 49 évesnél idősebb nők gyermekeivel is számolva - a teljes termékenységi arányszám csak 1,34 (a 2009-es statisztikai számok alapján). Ez azt jelenti, hogy nemzetgazdasági átlagban csak 0,67 járulékfizető lép egy nyugdíjba menő helyébe.

    "Ahhoz tehát, hogy a nyugdíjasok megkapják majd nyugdíjukat, azaz a rendszer ne omoljon össze, ne váljon finanszírozhatatlanná, brutális járulékemelésre lenne szükség" - írják Botosék A kötelező nyugdíjrendszer reformjának egy lehetséges megoldása: pontrendszer és demográfia című tanulmányukban. Ez azonban nagymértékben rontaná nemzetközi versenyképességünket, és ellentétes lenne a piaci versenyképességet fokozni kívánó kormányzati szándékokkal.

    A másik lehetséges megoldás a nyugdíjak egységes csökkentése. Ez azt jelenti, hogy a megszerzett pontszámnak csak a 67 százalékát lehetne figyelembe venni a nyugdíjak megállapításánál. Más szóval, egyharmaddal kevesebb lenne a nyugdíjra kiosztható összeg.

    Csökkentett nyugdíj az egygyermekeseknek és a gyermekteleneknek

    Véleményük szerint ennek az összegnek az elosztását célszerű lenne egyénenként differenciálni a pontszámok segítségével. Különbséget kellene tenni azok között, akik csupán járulékot fizettek, illetve azok között, akik a járulékfizetés mellett vállalták a gyermeknevelés költségeit. Más szóval, a rendszer figyelemmel lenne arra, hogy valaki állított-e a helyébe járulékfizető utódot.

    Amennyiben a szülőpár két gyermeket felnevel 18 éves koráig, a nyugdíjat az egyéni számlájukon összegyűjtött pontszám alapján számítják ki. A korábbi számpélda alapján tehát az átlagjövedelmet szerző munkavállaló akkor kaphatná meg a 14,4 pontot, ha állított maga mögé járulékfizetőt, azaz van szülőpáronként két gyermek. Ha csak egy gyermek van a családban, akkor viszont 26 százalékkal (jelen esetben 3,7 ponttal) csökkenteni kellene a pontok számát. A gyermektelenek pontszámaiból 38 százalékot (5,5 pontot) nyesnének le - Botosék szerint ez méltányos lenne, hiszen egyáltalán nem állítottak járulékfizetőt maguk mögé, ami 50 százalékos csökkentést indokolna.

    Ezzel szemben három gyermek esetén 15 százalékkal (2,2 ponttal), négy gyermeknél pedig 24 százalékkal (3,5 ponttal) növelnék a pontszámot. Az arányokat hosszabb időszakonként a reprodukciós rátához lehetne igazítani. A gyesen, gyeden lévőknek, valamint a főállású anyaságot vállalóknak a mindenkori nemzetgazdasági átlagbér utáni pontszámokat írnák jóvá.

    A tanulmány szerint joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a gyermeket (különböző okokból) nem vállalók esetében a kialakuló pontszám nagyon alacsony nyugdíjat biztosítana. Ezen vagy olyan módon lehet segíteni, hogy az érintettek többet fizetnének be a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, és ezáltal magasabb pontot szereznének, vagy az egyénileg takarékoskodnának.

    "Látszatra a pontrendszer igazságtalanul sújtja a gyermeket önhibájukon kívül nem vállalókat, de lássuk be, hogy ebben az esetben sincs mögöttük járulékfizető" - fogalmaznak a közgazdászok. Ha nem kell gyermekekre költeni, akkor a megtakarítási lehetőség számukra elvileg önkéntes formákban adott. A tanulmány szerzői hangsúlyozzák: a társadalombiztosítási reform mellett is fontosak maradnak a nyugdíjcélú egyéni megtakarítások, ezen belül az önkéntes nyugdíjpénztárak.

    Csak a 40 évnél fiatalabbakat érintené az új rendszer

    Az új rendszer nem érintené a jelenlegi nyugdíjasokat és a következő néhány évben nyugdíjba menőket, mivel ők - úgymond - már eddig teljesítették a társadalombiztosítás felé az elvárást, hogy maguk helyett egy járulékfizetőt állítottak, mivel az érintett korosztály felnevelt átlagosan két gyermeket a valós vagy virtuális párokra vetítve. Nem érintené a rendszer a 40 év fölöttieket sem. Esetükben ugyan nem kizárt, de nem elvárható a rendszer által kívánatosnak tartott két gyermek felnevelése, az érintett korosztályba tartozók pedig visszamenőlegesen nem tudnak változtatni gyermekvállalási döntésükön. A gyermekek szerinti differenciálást ezért csak a 2032 (vagy inkább a 2035 - a szerk.) után nyugdíjba menőknél vennék figyelembe a nyugdíj megállapításakor. Így kellő idő lenne arra, hogy e feltételeknek megfelelően alakítsák a polgárok életvitelüket és nyugdíj-előtakarékosságukat.

    A javaslat leszögezi: hiába születik elegendő gyermek, ha a foglalkoztatási lehetőségek beszűkülnek. A gazdaságpolitika első számú prioritásává kell tenni, hogy kellő számú munkahely keletkezzen - hangsúlyozzák Botosék. Emellett különféle ösztönzőkkel, differenciáltan csökkentett járulékteherrel támogatni kell a gyermekesek foglalkoztatását. A gyermekes nők munkavállalásának elősegítése mellett az is fontos lenne, hogy a többgyermekes apák is előnyt élvezzenek az alkalmazás terén, hiszen nagy családról kell gondoskodniuk.

    A közgazdászok szerint nincs idő a nyugdíjrendszer hosszabb távú reformjának halogatására. A jelenlegi kormány egyelőre addig jutott, hogy megszüntette a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszert. Arról viszont még nem született meg a politikai állásfoglalás, hogy pontosan milyen társadalombiztosítási nyugdíjrendszert vezessen be Magyarország a jelenleg érvényben lévő helyett. Az, hogy az NGM a Népesedési Kerekasztal javaslataként ugyan, de nyilvános vitára bocsátotta Botosék elképzeléseit, azt jelzi, hogy jelen állás szerint a kormányzat a magyar specialitással megspékelt német modell mellett tette le a voksát.

    Itt a törvénymódosítás: teljes összegű állami nyugdíjat kapnak a magánpénztári tagok is

    A nyugdíjrendszert jelentősen módosító törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek pénteken az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Eszerint - a hatályos törvénnyel ellentétben - 2013-tól nem változnának a nyugdíjszámítási szabályok, a bruttó helyett továbbra is a nettó átlagbér szolgál a nyugdíj alapjául. Módosultak volna az adott szolgálati időhöz tartozó szorzószámok is. Az állami rendszerben minden egyes ledolgozott év az átlagkereset 1,65 százalékával, míg pénztártagság esetén 1,22 százalékkal lett volna egyenlő.

    Az egyedüli változás a most alkalmazandó rendelkezésekhez képest, hogy megszűnik a legmagasabb keresetek csökkenő mértékű beszámítása. Ez 2013-ra egyébként is jelentőségét veszítette volna, néhány főt érintene, éves kihatása az 1 millió forintot sem éri el. A törvényjavaslat módosítja a magánnyugdíj-pénztári tagok nyugdíjszámítási képletét. Ezzel egyértelművé válik, hogy a tagok a 2010. szeptember 30-át követő időre - mivel azóta ők is 10 százalékos nyugdíjjárulékot fizetnek az állami nyugdíjalapba - teljes összegű társadalombiztosítási nyugdíjra jogosultak. A törvénymódosítás egyben azt is előre vetíti, hogy a következő évben nagy valószínűséggel nem változik meg alapjaiban a nyugdíjszámítás rendszere.

    A svéd és a német nyugdíjmodell

    A svéd nyugdíjmodell lényege: a főszabály egy alkalmasan választott eszmei kamatlábbal tőkésíti a járulékbefizetéseket, és a dolgozó nyugdíjazásakor a statisztikai átlag alapján kiszámítja, hány év van várhatóan hátra a nyugdíjas életből, és ennyi részre osztja a nyugdíjazásig felhalmozott eszmei tőkeszámlát. A mellékszabály viszont méltányos nyugdíjat biztosít azoknak, akik kiskeresetűek, rövid ideig dolgoztak és korán mentek nyugdíjba.

    A német nyugdíjrendszer nagyon hasonló elven működik, csak az eszmei számlát matematikailag egyszerűbb alakban számítja: az egyes évek egyéni keresetét viszonyítja az adott év átlagkeresetéhez, és az így kapott pontokat összeadva állapítja meg az életpálya-teljesítményt, amelyet még a nyugdíjazási korral módosít. Emellett egyes időszakokban a kiskeresetűek jelentős automatikus pontszámemelést kapnak - magyarázza Simonovits András, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója.

    A Fidesz sem tudja, pontosan mit akar

    Az egyéni számla nem új keletű elképzelés, a Fidesz már több mint 10 éve ezt a rendszert látja az "átlátható nyugdíjrendszer hatékony eszközének" - mint ahogy egy 2001. június 26-án kelt nyugdíjreformról szóló tájékoztatóban is megfogalmazta az akkori Pénzügyminisztérium, amelyet Varga Mihály, jelenlegi IMF/EU tárgyalásokat felügyelő tárca nélküli miniszter vezetett. Az elképzelések szerint a rendszer "lényege, hogy a befizetett járulékot a biztosítottak egyéni számláján tartják nyilván. A felhalmozott tőke nagyságát - ezáltal az ellátások színvonalát - a befizetett járulék, valamint az egyéni számla indexálásának mértéke határozzák meg. A számla indexálása ... elképzelhető, hogy bérkövető, vagy állampapírhozam-követő, vagy állampapírhozam- és inflációkövető lesz" - áll a tizenegy évvel ezelőtt kiadott tájékoztatóban. Ennek alapján a svéd és a német modell is beleférne a kormány koncepciójába.

    Varga Mihály a két évvel ezelőtti választások előtt, 2010 januárjában a Figyelőnek nyilatkozva megerősítette, hogy a Svédországban már tizenöt esztendeje működő rendszer az a bizonyos koncepció, amely mentén kormányra kerülve a nyugdíjrendszert átalakítanák. Az írás megjelenését követően azonban Varga Mihály visszakozott, és a következőket nyilatkozta egy sajtótájékoztatón: "a svédektől legfeljebb Zlatan Ibrahimovicot szeretnénk átvenni, és semmiféle modell átvételében nem gondolkodunk". Az Új Baby Boom program szerint egyelőre úgy tűnik, hogy a kormány a német alapokon nyugvó pontozásos rendszer felé hajlik.

    Noha Orbán Viktor miniszterelnök lépten-nyomon azt hangoztatja - elsősorban a bírák korábbi nyugdíjazásának elrendelése védelmében -, hogy Magyarországon mindenkire egységesen meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár érvényes, szakmai előterjesztések folyamatosan számolnak a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségével. Már a 2001-ben körvonalazódó elképzelésekben is az szerepelt, hogy az új rendszerben a nyugdíjkorhatár csak viszonyítási alapként működne, mindenki szabadon dönthetne arról, hogy korábban nyugdíjba megy és kevesebb lesz az ellátása, vagy a magasabb ellátásért tovább dolgozik.



    Forrás: penzcentrum.hu

  • MODERÁTOR

    Szakmák, amelyek vonzzák a pszichopatákat

    A pszichopata munkatársak felismerése nem egyszerű. Vannak azonban szakmák, ahol érdemes odafigyelni a kollégákra, hiszen egyes területek vonzzák a lelki sérülteket.

    Nem újdonság, hogy nem minden kolléga normális. Persze azért arra nem szoktunk, és valljuk be, nem is nagyon akarunk gondolni, hogy olyanok is akadnak, akikre egyenesen rá lehet sütni a pszichopata bélyeget.

    Arról, hogy hogyan ismerjük fel a pszichopata főnököt illetve kollégát, már írtunk korábban, most azonban egy nemrégiben megjelent könyvben, a "pszichopaták bölcsességében" fejtették ki, melyek azok a szakmák, illetve tevékenységi területek, ahol nem árt vigyázni.

    Azoknak, akik képesek érzelmeiktől illetve bűntudatuktól elhatárolódni, tehát a pszichopatáknak van néhány szakma, amely kifejezetten kedvez. Ezekben ugyanis teljesíthetnek, van lehetőségük az emberek kizsákmányolására, megfélemlítésére és irányítására.
    Ha egy ügyvédi irodában, egy kiadóvállalatnál vagy a rendőrségen dolgozik, nézzen körül, és tippelje meg, melyik kollégája lehet pszichopata. Ezek a területek is vonzzák ugyanis a lelki betegeket. Íme, a toplista.

    A 10 legjobb munka pszichopatáknak

    Ügyvezető igazgató
    Ügyvéd
    Tévés/rádiós
    Értékesítő
    Sebész
    Újságíró
    Rendőr
    Pap
    Séf
    Civil munkás

    Persze vannak olyan munkahelyek és területek, ahol a pszichopata tulajdonságok nem juttatnak előre, sőt, gátolják is a boldogulást. Vagy a szakma veti ki magából ezeket a típusú egyéneket, vagy pedig maguk a pszichopaták kerülik ezeket a helyzeteket és szakmákat.

    Pszichopaták számára nem vonzó szakmák

    Szociális segítő
    Ápoló(nő)
    Terapeuta
    Kézműves
    Kozmetikus/Stylist
    Alapítványi munkatárs/Önkéntes
    Tanár
    Művész
    Doktor
    Könyvelő



    Forrás. cvonline.hu

  • MODERÁTOR

    Melyik a 15 legjobban fizetett szakma?

    (Amerikában persze... nálunk ilyen statisztikák nem készülnek, mivel köztudottan szégyenlősek vagyunk.)

    Mi a különbség a magyar és az amerikai fizetések között? Mennyit keresnek Amerikában? Melyek a legjobban fizetett állások? Az álmok birodalmában tényleg a csillagos ég a határ, ha a legjobban fizetett szakmákról beszélünk?

    Az, hogy ki tanul tovább és ki nem, befolyásolja a keresetet. De természetesen nem ez az egyetlen tényező, amely hatással van arra, milyen összeget utalnak a bankszámlánkra. Az is meghatározó, hova születünk, illetve hol vállalunk munkát. Hogyan lehet keresni Amerikában?

    A legjobban fizetett állások rangsora egészen máshogy alakul Magyarországon, mint a másik kontinensen. Egy amerikai állásportál készített egy felmérést, hogyan is lehet keresni az álmok földjén.

    Íme, a 15 legjobban fizető szakma Amerikában

     

    15. Gyógyszerész

    A 15-ös rangsor végén állnak a gyógyszerészek. Amerikában átlagosan több mint 24,5 millió forintos éves átlagkeresettel büszkélkedhetnek. Ez hozzávetőlegesen húszszor annyi, mint amennyit hazánkban kap kézhez egy szakember.

    Négy éves képzést követően nem csak a vényköteles gyógyszerek adagolásáért felelnek, de hasznos információkkal is ellátják a betegeket. Az USA-ban körül-belül 272,320 fő a létszámuk.

     

    14. Légiforgalom-irányító

    A légiforgalom-irányító szakma képviselői hazánkban is nagy elismerésnek örvend, munkájukat 800.000 Ft-os havi fizetéssel honorálják, amivel az 5 legjobban fizetett szakma az övék hazánkban. Ez Amerikában azonban csak a 14. helyre elég.

    A repülőterek csekélyebb létszáma miatt kevesen is vannak, mint Amerikában, ahol 114,460 dollárért (több mint 24,5 millió forintért) figyelik szakadatlanul a légi forgalmat, és irányítják a repülőket a biztonságos leszállóhelyek felé.

     

    13. Értékesítési menedzser

    Az értékesítő szakma legcsalogatóbb tulajdonsága, hogy a bevétel felső határát soha sem lehet elérni. Hazánkban is az a szokás, hogy az alapfizetés mellé jutalék- illetve bónuszrendszer társul.

    Az értékesítési menedzser felel a cég termékének értékesítéséért a tervezéstől a koordináción át az értékesítésig. Ehhez érteni kell az eladási statisztikák elemzéséhez, nyomon követéséhez, valamint a fogyasztói szokások ismerete is elengedhetetlen.

    Ezért a munkáért Amerikában 116,800 dollárt (25 millió forintot) fizetnek éves szinten, összesen 328,230 értékesítési menedzsernek.

     

    12. Pilóta, másodpilóta és fedélzeti mérnök

    118 ezer dolláros (25,5 millió forint) fizetésre számíthatnak azok, akik pilótának, másodpilótának vagy fedélzeti mérnöknek állnak. Magyarországon a havi alapfizetés 200 ezer és 900 ezer közé tehető, amihez hozzáadódik a repüléssel eltöltött idő, ami akár meg is duplázhatja a fizetést. Azt persze számításba kell venni, hogy amíg több száz kötelező órát "lerepül" egy pilóta, addigra már sokmillió forintot elköltött repülőgépbérlésre és üzemanyagra.

     

    11. Pénzügyi szakember

    Egy pénzügyi szakember tevékenységi köre széles skálán mozog, hiszen a befektetés tervezésétő, annak irányításáig, a banki szektortól a biztosításon át egészen az értékpapírpiacig mindennel foglalkozhat.

    Amerikában évente 120 ezer dollárt (25,8 millió) is megkereshetnek. Hazánkban ez körül-belül az ötöde- persze cég méretétől is függ.

     

    10. Szervezeti pszichológus

    Amerikában is csakk annyira népszerű, vagy éppen keresett ez a szakma, hogy összesen csak 1200 főt alkalmaztatnak ebben a formában.

    A szervezeti pszichológus feladata, hogy törekedjen a munkahelyi légkör nyugalmára, foglalkozzon az ott dolgozók lelkiállapotával. Tőlünk nyugatra már sok helyen felismerték, hogy a kevésbé stresszes, jó lelkiállapotban lévő dolgozók nem csak hogy jobban szeretnek dolgozni, de hatékonyabbak is, ezzel pedig nő a termelékenység is. Ők 124 ezer dolláros (26,7 millió forint) fizetésre számíthatnak évente.

     

    9. Informatikai vezető

    Az informatikai vezetők elsődleges feladata, hogy összehangolja a vállalaton belül az adatfeldolgozást, az elemzést, az információs rendszereket és a programozási feladatokat.

    Összetett munkakör, mely nem csak hogy informatikai végzettséget igényel, de sok éves tapasztalattal is kell rendelkezni az adott területen. Amerikában 300 ezren foglalkoznak ezzel, és évente 125.600 dolláros (27 millió forintos) fizetésre lehet számítani.

    Magyarországon is jól fizet az informatikai szektor. Egy programozó bruttója elérheti a 400 ezer forintot, a vezetőké pedig ennél is jóval több lehet.

     

    8. Marketing menedzser

    Ez a pozíció ugyan nem igényel egyetemi diplomát, szakirányú végzettséget azonban igen.

    A marketing menedzser feladata, hogy megszervezze a cég termékeinek marketing stratégiáját, folyamatosan fejleszti tudását, hiszen naprakésznek kell lennie a legújabb megoldások tekintetében. Célja, hogy maximalizálja a cég nyereségét, feltárja az új piaci lehetőségeket, és támogassa az értékesítő csapat munkáját.

    Amerikában átlagosan 126 ezer dollár (27,1 millió forint) körül keresnek, míg egy nagyobb városban, például New Yorkban 163 ezer dollárt is hazavihetnek éves szinten. Magyarországon 400 ezer körül is alakulhat ez az összeg a cég nagyságától függően.

     

    7. Természettudományi szakértő

    A gazdaságban, kutatásban, fejlesztésben vagy akár a kormányhivatalokban dolgoznak az Amerikában natural science managerként emlegetett természettudományi szakértők.

    Fizetésük 128 ezer dollár (27,6 millió forint) évente.

     

    6. Építész - és műszaki mérnök

    Nem csak Magyarországon van kereslet a mérnökökre. Az építés valamint a kutatás-fejlesztés területén is dolgoznak, ehhez azonban a diploma után legalább még öt éves gyakorlatra van szükség. Ez ugyanis tipikusan az a szakma, ahol a gyakorlat teszi a mestert.

    Évi 129, 350 (27,9 millió forint) dolláros fizetésre számíthatnak, a nyersolajágazatban azonban ennél is többre, ott akár 186 ezer dollárt is zsebre tehetnek évente. Magyarországon havi bruttó 400 ezres fizetésre lehet számítani, a középvezetők azonban ennek a dupláját is megkereshetik.

     

    5. Ügyvéd

    Hazánkban ugyan egyre nehezebb frissdiplomás jogászként elhelyezkedni, akinek azonban sikerül, és jó helyre kerül, az jól járhat.

    Az ügyvéd feladata, hogy akár büntetőperekben, akár polgári eljárásokban vegyen részt, és képviselje ügyfelét, illetve annak jogait. Az állami szektorban 81,900 (17,6 millió forint) míg a magánszektorban 137,000 dollárt (29,5 millió forintot) lehet keresni. Nem lepődünk meg, az olajiparban fizetik meg őket a leginkább, itt 215.000 dollár is ütheti a markukat.

    A magyar bérek ennél szerényebbek, az ügyvédbojtárok jó, ha hazaviszik a minimálbért, persze ettől többet lehet keresni gyakorló ügyvédként, de a túlképzés miatt kapcsolati tőke nélkül kevés helyre lehet bejutni.

     

    4. Olajmérnök

    Az olajipar jól fizet, a mérnökök pedig ebben az ágazatban sem panaszkodhatnak, sőt! Az olajmérnökök feladata, hogy megtervezze az olaj- és gázkitermelésben adjon tanácsokat, ügyeljen a technikai háttérre, és a fúrásoknál fellépő gondokra. Átlagban 138 ezer dollárt (29,7 millió forintot) keresnek, aki pedig az olaj és gázkitermelésben dolgozik közvetlenül, 150.000 dollárt is hazavihet.

     

    3. Vezérigazgató

    Mindenki vezérigazgató akar lenni, nem is csoda, ebben a pozícióban kevesen vannak felettünk a szervezeti hierarchiában. Általában a cég 3. embere a vezérigazgató, aki az USA- ban 176,500 dolláros (38 millió forintos) éves fizetésre számíthat.

    Magyarországon is jó dolog vezérigazgatónak lenni. Az alapfizetés 400-500 ezer forint körül alakulhat- természetesen a cég méretétől függően, ehhez azonban különböző juttatások is társulnak, sőt, sokszor részesedés is illeti a bevételből a vezérigazgatót.

     

    2. Fogorvos

    A fogorvos hazánkban is egy keresett és megfietzetett szakma, hiszen nem csupán egészségügyi, de szépészeti megfontolásokból is beülünk a fogorvosi székbe. Természetesen magánpraxis szükségeltetik ahhoz, hogy tényleg jó kereseti lehetőségnek számítson.

    Amerikában évente 161-204 ezer dolláros keresettel számolhatnak, így tehát 44 millió forintot is zsebre vághatnak.

     

    1. Orvos

    Ellentétben a magyar viszonyokkal, Amerikában az orvosok foglalják el a kereseti piramis legtetejét, míg Magyarországon 90 ezer forintról indul egy rezidens havi fizetése, addig egy képzett aneszteziológus keresete 2011-ben elérte a 234.000 dollárt Amerikában, így ők a majdnem 50,4 milliós éves fizetésükkel a legjobban fizetett szakma birtokosai lettek.



    Forrás. CVonline

  • MODERÁTOR

    Almaecet - Almaecet diéta - Természetes zsírégető

    Almaecet fogyókúra: Ősi csoda módszer - Az almaecet hatása

     

    Az almaecet nagyanyáink ősi csodaszere. Az almaecet megkönnyíti a fogyást, csökkenti az étvágyat, tisztítja a szervezetet és felpörgeti az anyagcserét.

    Nem hiába mondják, hogy az almaecet az egyik legjobb természetes zsírégető! Ezért is használja számos fogyókúra az almaecetet a fogyás és zsírégetés elősegítésében.

     

    Az almaecet hatása - Természetes zsírégető hatás
    • Az almaecet gyorsítja az anyagcserét, így a fogyáson kívül javítja

    mind a fizikai (vérkeringés, végtagok vérellátottsága),

    mind a szellemi állapotot (koncentráció, szellemi vitalitás).
    • Serkenti az emésztést, és részt vesz a szervezet zsírbontó

    folyamataiban.
    • Baktériumölő hatása tisztítja a szervezetet, amitől

    egészségesebb lesz a bőrünk, hajunk.
    • Felélénkíti a sejtlégzést, csökkenti az idő előtti öregedési tüneteket.

    • Elpusztítja a bélfalon lévő baktériumokat, amelyek emésztési

    zavarokat, felfúvódást vagy székrekedést okozhatnak.

     
    Almaecet kúra - Almaecet fogyókúra - Fogyás almaecettel
    Az étkezés előtt fogyasztott almaecet érezhetően csökkenti az étvágyat. E mellett az almaecet fontos ásványi anyagokkal látja el a szervezetet, és hosszú távon folyamatos súlyvesztést biztosít.

    Az almaecet fogyókúra elkezdésénél érdemes odafigyelni arra, hogy milyen almaecetet használunk. Az almaecet legtisztább forrása bioboltokban kapható. A bio-almaecet nemcsak egészségesebb, de íze is sokkal kellemesebb, mint a sima almaeceté.

    Az almaecet diéta lehet pár napos, több hetes vagy akár több hónapos is. Érdemes néhány napos almaecet kúrával kezdeni, hogy szervezeted jobban hozzászokjon a változáshoz.
    Almaecet fogyókúra: Tegyél egy evőkanál almaecetet egy pohár vízbe. Igyál egy pohár almaecetes vizet reggel (éhgyomorra) és délben (étkezés előtt kb. 15 perccel), valamint este (lefekvés előtt).


    Az almaecetet tiszta vízbe keverve fogyaszd, és ne használj hozzá semmilyen édesítőt! Ha az almaecet fogyókúra alatt jobban oda tudsz figyelni az étkezésedre és a testmozgásra is, az eredmény még látványosabb lesz!

    Almaecet kapszula


    Mivel előfordulhat, hogy valaki nem szívesen iszik almaecetes vizet, az almaecet diéta almaecet kapszula formában is megoldható. Noha az almaecet kapszula költségesebb megoldás, s nem is annyira hatékony, sokak számára mégis kellemesebbé és egyszerűbbé teszi az almaecet alkalmazását.

     
    Az almaecet hatása - Az almaecet savasít vagy lúgosít?


    Érdekes kérdés, hogy vajon az almaecet, melynek már a nevében is benne van, hogy 'ecet', vagyis csak savas lehet, valójában hogyan befolyásolja sav-bázis egyensúlyunkat, és milyen hatást vált ki az emésztést követően? Az almaecet - ahogy a citrom is - savas kémhatású. Fogyasztásuk mégis lúgosítja a szervezetet, mert a bennük lévő kémiai elemek segítik a lúgok termelődését, vagy másik oldalról nézve fokozzák a savak lebomlását. Fontos viszont, hogy az almaecetet éhgyomorra vagy üres gyomorra igyuk, hogy ne keveredjen más összetevőkkel, s így megtartsa lúgosító hatását.

    Háttérinformáció - Hogyan készül az almaecet?


    "Egyél meg naponta egy almát, és megőrzöd egészséged!" - állítja egy régi mondás. Noha lehet, hogy a mai kémiai világban ehhez egy almánál többre van szükség, nem tagadható, hogy az almában számos értékes vitamin (A vitamin, C vitamin, kalcium, kálium, vas), továbbá különböző enzimek és rostanyagok is megtalálhatóak. Erjedés során, az almalében található cukor először alkohollá, majd azt követően ecetsavvá alakul át. (Az állatok például azért eszik a lehullott erjedt gyümölcsöt, mert az erjedt gyümölcsben már elpusztultak a baktériumok és kórokozók, s így meg tudják védeni szervezetüket a fertőzésektől.) Az almaecet értékes tulajdonságát az ecet baktérium- és kórokozóölő és az alma egyedi kombinációjának köszönheti. Így más ecetsavval szemben, az almaecet számos zsírbontó és fogyasztó tulajdonsággal rendelkezik! (Serkenti az anyagcserét, vérkeringést és az emésztést. Belülről tisztítja a szervezetet, csökkenti a koleszterinszintet, fokozza a bélműködést, és elősegíti a salakanyagok távozását.)

Ezt a választ törölték.