Üdvözöljük, L. Burda Zsuzsanna

Te szép tavasz, halványkék ragyogása.

Bennem: bús Dunai emlék.

Érzem didergő hideg hullámaid,

riasztó képet festenek szűkölő elmék.

Árvult lelkem kutatja mindhiába,

elmúlt ragyogás helye üres emlék.

Fosztogatta mind, ki megkapta,

nem találod többé, örökre múlik.

Tágas palota a szívem, hiúzok tanyája,

tombolnak, isszák véremet.

Elárvult testemnek élhetne…

Ilyen a vidéki ősz utolsó sugaraiban a fürdőzés. Ilyen egy vidéki kert, ami burjánzik, bár rágja az idő vasfoga. Ilyen egy vidéki őszi mosoly, ami alig...! Nem könnyű és nem nehezebb itt az élet. Búcsúzni az évtől, éveinktől alig fáj és nem is öröm. Lehet, hogy az utolsó fotók az öreg kertben, a fenyők suttogása alig hallik. Oly magasra nőttek a fák, az égig érnek. Éjszaka meglátogatják őket a csillagok. A holdat kettészeli olykor a távolság, a Bécsi hegyek felragyognak,…