Aggódok

[vitorla]

Kegyetlen sors várt nagyimra tavaly !Férje elhagyta, amint fuldokolt.Minden figyelmem, ő érte szorított.Ám, ahol megjelent, ott égett a talaj.Fordult a sorsa, s mégis megjavult.Március idusán, virágot szakított-átadta nekem és fülembe súgott-gyomrom azonnal, ökölbe szorult.Szemébe néztem, és jól hallottam őt.Bosszúért kiáltott, hevesen élesen.Haját simítva, csitítnám csendesen.Ma nyugtalan, és nem tudom lebeszélni őt !Temetné magát, és az egész világot !Számára az élet, kopár és sivár.Gondolatában, nem tudom hol jár.Belém karolt, míg fogtam a virágot.Aprókat nyögve, görnyedünk összeA félelem cseppje, arcomon delelNem járunk most messze a haláltólÉrezzük most is, hogy itt van közel.