Bécsi képeslap

[csontos márta]

Távoli múlt ösvényénint a szobor, s a tér szürkehomlokzatán méltóságbaolvad a lázadó sas.Dalba kötött virágok fényeomlik.Mozart ária ring az álmosdélután csendjébenkacagó lombok szövetén.Goethe árnyékába ülök.Lángra kap a kőbe vésettüzenet.Schiller tolla vezetikezem. Ragyog a titok.Meggyújtott fáklyámat emelvemegleltem végre óvóhelyem.Virágzásba fordul a holtanyag, s tovább adja,mi lényege.Térdelek veled az emlékben,s naponta török magambólneked.Kristályba csiszolt forgatagaz utca képe, Ázsiakeze táncol a húrokon.Jegeskávéba szűrt hangulatomizzó metronóm a fokozaton.Csak egy fotó a fiakkeroldalán, s közben kezemvégigfut a luxus áramvonalán.Grüss Gott!-nyílik rám az ég,s a távoli csoda ürességéből kilépvemagába zár a csoda.V

[csontos márta]

Nekem nem a felszíni csillogás az igazán elkápráztató, hanem az a hihetetlen kultúrális atmoszféra, ami megérintett. Lehet, hogy érzelmesnek tűnik, de maghatódottan ültem Goethe lábainál, s ugyanilyen töltődést jelentett számomra Rilke emléktáblája, a Sissy-t idéző hangulat, már csak az őt idéző Sissy sms-ei Andrássy grófhoz című versem miatt is. Köszönöm számomra pozitív véleményedet.
Márta

[Czinege László]

Minden városnak lehet valamiféle emlékittas hangulata, varázslatos kötődése a bennünk rezonáló régmúlthoz. Bécs számos adottsága és telített históriája valószínűleg felfokozza, tovább erősíti ezeket az érzéseket. Jómagam - pesszimista-realista lévén - azonban a kirakat-felszín alatt gyakorta keresem a füstös romokat, amelyek néhány embernek égethetik a kezét.
Tényleg elbűvölő bécsi anzikszot küldtél nekünk... Szerencse, hogy Pestről nem muszáj azonnal válaszolni.
Gratula + cuppacsi!