Rád ragadt kételyek pecsétje folyton mételyez,
mögé nem néző tekintetek besorolnak számok mezejébe.
Igád rád teszi, ostorával indít utadra,
s a fordulók csengettyűinél hűsítheted napjaid.
Bélyegek, a beléd égett múltad románca,
keskeny szádon szórod imád,
ételed kicsinysége betántorog rajta,
fogódzik fogaid fűészén.
Menjen vagy maradjon, még visszanéz,
hogy fordulód megtetted, jár-e néked az aznapi ebéd.
Bélyegek, sorban állunk értük,
mert helyünk reméljük, biztosítjuk jövőnk,
s ha lekopik rólunk, fejvesztve kutatjuk a múltunk.
Hibáit keressük a megtörtént időben,
s hevében felejtjük életünk.
Hozzászólások