Csapás

[Karvaly]

Csapás mit bejár a talány, amit egy elkezdett, folytatja a többi,s a csapásból út lesz, az útból irány, s irányba merevül a világ.A felelősség, ki a csapást tapossa, szenvedély, vagy tudat a társa,önös és közös a pálca, s az utat vajon ki vigyázza?A hős, ki ingertől vezetve démonokkal táncol,igaz szív páncélja alatt a mámor, s dicsőséget hoz számára a jövő.Egyszerű, szerény, ki gyermekének álmát vigyázza,a napi betevőt két karjával áldja.Szirmok hullása, az érett magot kívánja, híg világunk merevül.A távol kacaja csendül, halk szirénzenék az ébredésben.Tüskétlen vigasz szerelme a légben, megölel minden embert,utad mikor körbejár, lelked vigaszt talál önmagában,a megnyugvás parazsa fénylik minden szívben.A lét igéit feléd hajítja a tudatod.

[Poroszlay Gabriella]

Elgondolkodtató sorok.
Több gondolatot sűrítettél egybe. Nekem olybá tűnik, mintha egy tömörítvény lenne, amiből több verset is ki lehetne bontani.