Este, munkából hazafele

[André Ilona-Ibolya]

Csattan az ajtó mögöttem. Megváltvalódulok ki a sötét éjszakába.Ennyi volt. Vége. Mára már elég!Dolgoztam híven zümmögve, mint a gépreggel nyolctól, és már éjfélre felé jár.Kiégett vagyok, fáradt és sóvár.Mint csahos kutya üdvözöl a szél.Mellém szegődik, hogy haza kísér,de pár lépés után elunja magát,s a bokrok alatt keres éji tanyát.A néma fák, és körben a hegyek,görbe hátukon tartják az eget.S hogy mégse legyek egészen egyedül,az árnyékom utánam penderül.Lomhán követ, néha elém szalad,ha egy-egy lámpaoszlop elhaladmellettünk, mintegy ólomlábon járva,s bambán bámul bele az éjszakába.A város üres. Az utcák, a terek,a tömbházak itthagyott díszletekegy réges-rég felhagyott forgatásról,ami talán nem rólam szólt, csak másról.S mint pókhálók az elhagyott szobátfonják be a fények az éjszakát.Az égen pár halvány csillag remeg.A fáradtságtól meg-megrévedek,mint részeg: csosszan, botlik a lábam,míg baktatok a sötét éjszakában.Az öreg Hold is cinkosan tekint rám,ha meggyújtom utolsó cigarettám.

[Czinege László]

Versed hangulata és néhány fordulata nekem annyira felidézi egy régebbi darabomat, hogy ide is másolom:

A nappal helyére nyújtózik az éj
sűrű takarója az ablakig elér.
Lenn az utcán még virraszt, a vadon
Betondzsungelében a társadalom.

Készülök dolgozni, az ajtóban megállok,
néhány pillanatig bizony visszavágyok.
Integet a család, vár rám a munka,
éjszaka kezdek, - szinte nem is furcsa.

Kívül a házon köszönt a sötét,
ismerősként nyújtja felém nagy kezét.
Leheletén érzem, búcsúzik a nyár -
bőröm borzongatva, hűvös szellő jár.

Az aszfaltrengetegben sűrű még az élet,
tombol a forgalom, villognak a fények.
Besorolok lassan, beszippant az örvény:
éjszakai műszak, éjjeli törvény.

Persze én - épp ellenkezőleg - munkába indulok... Az is a vers címe: Éjszakai műszak.

Remek életképet festettél egy későre járó estédről, benne szűkebb környezetedről is nagyszerű mozaikokat találunk:

"A néma fák, és körben a hegyek,
görbe hátukon tartják az eget."

"A város üres. Az utcák, a terek,
a tömbházak itthagyott díszletek..."

"S mint pókhálók az elhagyott szobát
fonják be a fények az éjszakát."

Igazán átérezhető, átélhető, vizuális verset hoztál. Gratulálok.