idegenkedtem anno
a zsinórdíszes viselettől
mert a porondmestereket idézte
vállukon idétlen partvisfejekkel
meg a forgóajtót pörgető
szállodaportások gazsuláját
korábban kellett volna találkoznom
a kálomista lelkészi palásttal
de katolikusnak keresztelve csak
ornátusokat bámulhattam
a miséken gyerekként
ama palást fordított volna ízlésemen
de éppen akkor kezdtek feltűnni
csapatostól az ország házában
porondmesterkedő méltatlanok
az ambivalencia megszűntét
végül azoknak köszönhettem
akik buzgón kárhoztatták
a méltatlanság egyik forrásaként
kétségbe vonva európaiságát
protestálva kizsinóroztattam hát
a legjobb angol szövetből készült
álló nyakú alkalmi öltönyöm
már ennek is van vagy évtizede
kevés alkalom adódik viselhetni
de olyankor mindig
egy európai nyugalmával
állom a méltatlankodó tekinteteket
Hozzászólások
Mindig is kedveltem a humorodat, Zoltán. :-)
Köszönöm jelzésedet!
"egy európai nyugalmával" ...
vélem, nem Daniel Cohn-Bendit urat érted európai alatt. :-)
Hát, igen, László...
Köszönöm bejegyzésed!
No, hát így jártál Tibor. Reménykedjünk, hogy a méltatlankodók nem panaszolnak be Brüsszelben. :)
Örülök, hogy így érzed, Ilona-Ibolya.
Köszönöm jelzésedet!
A népdalban búval és bánattal zsinóroztatják ki az elvándorlás köpönyegét, és amint látom, te ezt fordítod meg: az itthon is megtartható európaiságunkra varrsz dacból díszmagyar zsinórt. Tetszik.
Köszönöm értő és beleérző soraidat, Erzsi!
Kedves Tibor...
Értelek..., a dac, az önérzet, a vállalás felelőssége, a nemzeti öntudat cérnája vitte öltönyödre azokat a zsinórokat...
És ettől nem lettél porondmester..., de kálvinista lelkész sem.
Magyarságod kifejezése, vállalása ez. Nem több, és nem kevesebb.
Gesztus, mit nem egyformán fogad/ért, aki látja.
Nekem tetszik..., csak úgy, mint írásod.
Szeretettel olvastalak, gratulálok, Erzsi.