ALKOTÓ

Néha bennem bús Dunai emlék

 

 

Te szép tavasz, halványkék ragyogása.

Bennem: bús Dunai emlék.

Érzem didergő hideg hullámaid,

riasztó képet festenek szűkölő elmék.

 

Árvult lelkem kutatja mindhiába,

elmúlt ragyogás helye üres emlék.

Fosztogatta mind, ki megkapta,

nem találod többé, örökre múlik.

 

Tágas palota a szívem, hiúzok tanyája,

tombolnak, isszák véremet.

Elárvult testemnek élhetne bája,

 

lelkem ostoroz, múlik szépségem varázsa.

Vad tüzek csitulnak szelíd lángoknak,

elégett álmokat dédelgetőn.

 

2012. 03. 19.

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Témák címkék szerint

Havi archívum