Tornádó tölcsére
őrült táncát járja,
halálos szippantást
nincs ember, ki várja.
Pusztít mindent, tör-zúz
gyökerestül fákat,
Kutyánk nyüszít félve:
- Elviszi a házat!
Özönvíz követi,
bárka kéne újra!
De védelem nincsen
esőre, borúra.
Árvízi hajósok
kihaltak már régen
reformkori csónak
ring dunai stégen.
Tenni kéne gyorsan,
mentve kicsit, nagyot!
…De a jog, tevéshez,
kiskaput sem hagyott.
Segíteni, óvni
másét csak úgy szabad:
pecsétes írással
biztosítod magad…
Szakadó esőben
árva magam vagyok
… ha elvisz majd a víz,
csak betűket hagyok…
Illusztráció: free fotó a netről
Hozzászólások
Érzékletes, szuggesztív.
Ez a háborgó, szeles idő megbékélhetne már, legalább egy időre, amíg a fülem meggyógyul.
Persze lehet, hogy jobb lenne beszereznem egy garanciális, időjárás- és huzatálló pótfejet. :)
No, nem is vitézkedek itt erőn felül, inkább hátradőlök - örülök, hogy most nem játszik a Cataflam.
Gratula + ötös pacsi!
Egyre inkább időszerű az aggodalmad, meglátásod kedves Erzsébet. Mind a természet pusztító jelensége okán, mind azért, mert a bajban sajnos csak magára számíthat az ember.. a jog - és a Biztosítók - nem a kisember oldalán áll(nak). :(
Víziód így sajnos valós képpé formálódik..
Tetszett a versed!