ALKOTÓ

Zúzmara

ZúzmaraRagyog a Napfény,az arany lombú fákrólőszi lomb pereg,Messzire mentél,a sápadt hideg tájbólelszállnék veled.Nyirkos már az út,csontfagyasztó szél búvikkabátom alá,Ág reccsen, ha fúj,roppant karmú tél csúszikfagyott oldalán.Nincsen kegyelem;bebújik a jégcsap isereszem alá,didereg a hegyzúzmara lep lombot, minthófehér madár.Ha Te itt lennél,messzire röpülne areszkető hideg,szíved melegénfagyoskodó lelkemtöbbé nem remeg.
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Kedves Péter!
    Zúzmarás. Azt hiszem, ezúttal egész jól sikeredett a cím. Mindig bajban vagyok, mert előbb megszületik a versbaba, és aztán hajjaj! Képtelen vagyok nevet adni a gyermeknek! Sokszor a címen többet töröm a fejem, mint az alant következőkön! :))) Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül!
    Az összecsengésről: a haikukról mindig az jut eszembe, hogy mennyi félresikerült zagyvaságot olvastam haikunak eladva. Valahogy nem tudom megkedvelni az értelmetlenséget, így igyekszem ebből az egyversszakos versformából valami újat, valami kevésbé japánt összehozni. Szeretem a ritmusát :)))
  • ALKOTÓ
    Köszi, Gyula, pont ilyen a kedvem, de kénytelen leszek valami tavaszi fuvallatot is beengedni. Pl gyakrabban járni ide, a "Kávéházba"...
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum